
Fajtársainak kreativitására egy Leah nevű nősténygorilla hívta fel elsőként egy amerikai szakember figyelmét. Thomas Breuer, a bronxi természetvédő társaság tagja a kongói Nouabalé-Ndoki természetvédelmi terülten szemtanúja volt annak, amikor a gorillalány egy elefántcsapást keresztező mocsárhoz érkezve ahelyett, hogy esztelenül belegázolt volna, előbb letört egy ágat egy kiszáradt fáról, s a botot leszúrva, megmérte a vízmélységet. Eléggé sekélynek találta, így beleereszkedett, s baj nélkül át is jutott a túlpartra.
A másik meggyőző példát szintén egy nősténygorilla, Efi szolgáltatta. Ő egy földből kiborult fatörzsnek támaszkodott az egyik kezével, hogy a másikkal ásni tudjon, majd ugyanezt a fatörzset átfektette egy vízmosás fölött, s mint egy hídon, átkelt rajta. Mindkét eset a célszerű eszközhasználatról tanúskodik.
Tíz évvel ezelőtti az a megfigyelés, hogy egy gorillacsapat hosszú botokkal hadonászva riasztotta el táborhelye közeléből a leopárdokat és párducokat.
A csimpánzok (3. kép) ésszerű viselkedését évek óta tanulmányozzák az etológusok, a gorillára azonban ebből a szempontból kevesebb figyelmet fordítottak. Általános nézet volt a szakemberek körében, hogy az emberszabásúak között a csimpánz a "szupermajom", hozzá képest az erősebb, lassú mozgású gorilla csak egy nagytestű "erdei bunkó". Ezért aztán a tudósok jóval kevesebb érdeklődést szenteltek nekik.
A gorillák is nagyon értelmesek, de tekintélyes termetük és komoly testi erejük miatt nincs szükségük olyan kifinomult találékonyságra, mint a csimpánzoknak - magyarázza a gyakoribb eszközhasználat titkát Richard Caroll primatológus, a Természetvédelmi Világalap (WWF) emberszabású majmokkal foglalkozó szakembere.
.hanna



