
Az óriásberuházás keretében a tengerfenékre építenek egy gátrendszert a velencei lagúnában Lidótól Chioggia-ig: ez 78 darab egyenként 30 méter magas és 5 méter vastag csuklópántos gátelemet jelent, amelyek a Velence történelmi városát fenyegető árhullám esetén fölnyithatóak lesznek a vízmagasság szintjére.
A környezetvédők a helyzet rosszabbodását vizionálják, Velence polgármestere a városvezetés megkerülését sérelmezi, de Berlusconi nem hátrál.
Tiltakoznak az anti-globalisták is, a WWF olasz szekciója pedig úgy véli: Velence teherkikötőjének bezárása és a tengerjáró hajók kitiltása a város körzetéből hatékonyabban védené Velencét a károktól.
A beruházás várható költsége csaknem megduplázódott az eredetileg tervezetthez képest: 2004-ben, az első kőletételkor még 2,3 milliárd euróval számoltak.
Velencét egyre gyakrabban önti el pusztító ár: míg például 1923 és 1932 között, tíz év alatt öt árhullámot jegyeztek fel, 1993 és 2002 között több mint ötvenre nőtt a számuk. A 20. század elején Velence évente átlagosan 7 napot állt kényszerűen víz alatt, az utóbbi években ez a szám 200-ra emelkedett.



