
Doktor Paul Chappell csapata a négy központi ujjat fémszálból alkotta meg, s ezek összeköttetésben állnak egy kis motoros mechanizmus segítségével a tenyérrel. A hüvelykujj már bonyolultabb feladat volt, hiszen kulcsszerepet játszik számos mozdulatban, melyet a másik négy ujj képtelen kivitelezni. A Southhampton Reemdi-Handnél úgy oldották ezt meg, hogy két plusz motor segítségével a hüvelyujj szerkezet képes a tengelye körül forogni, behajtani magát és számos irányba elfordulni. Így tehát a kéz biztonsággal ragad meg bármit kulcstól a labdáig. (A professzor által készített képek közül az elsőn a bemutatott műkezet, a másodikon az előző model látható.)
A protézist a páciens karjához egy kis processzorral kötik majd hozzá, melyet a felhasználó kontrollál, egyszerű izommozgásokkal. S már csak egyvalami hiányzik: beborítani a szerkentyűt valamilyen a kézhez hasonlatos anyaggal. Chappell professzor addig még érzékelők beépítésével is kísérletezik, melyek a tárgyak súlyát is képesek lennének megállapítani, hogy a kávés csészét a kéz ne ejtse le, de ne is törje darabokra.



