
Az alkohol mindig is az egyik fő bűnösök közé tartozott, mint ahogy egyes altatók is, mert csökkentették a torokizmok feszességét, főleg a lágyszájpadét. Ez vibrál ugyanis, amikor horkolunk.
Az alvás közben belélegzett levegő nyomáscsökkenést okoz a száj hátsó részében, ettől a lágyszájpad berezonál és horkoló hang keletkezik. Minél nagyobb a különbség a száj és a torok mérete között, annál erősebb hang képződik, szélsőséges esetekben akár a 70 decibelt is elérheti. Ez egy pneumatikus fúróéval egyezik.
A szlovén tanulmányban, mely a Chest magazinban jelent meg, negyven páciens vett részt. Komputer tomográfiás vizsgálaton vettek részt, s kikérdezték őket alvási szokásaikról. Ezután három csoportba osztották őket (14 nem horkoló, 13 mérsékelten horkoló és 13 erősen horkoló), majd lemérték és elemezték a szájformájukat, még a száj felső részének szögét, a nyelvgyök helyzetét és a nyelvcsap hosszúságát is.
Akik nem horkoltak, torkuknál 3,6-szor szélesebb szájjal rendelkeztek átlagosan, míg ez a mérsékelteknél 4,7-szeres, az erősen horkolóknál ellenben 8,6-szoros. A probléma a férfiakat jobban érinti, mivel a nőknek természetszerűleg kisebb a torkuk. Nehezebb a dolga az időseknek is, akiknek már gyengébbek az izmai, s a túlsúlyosaknak, akiknek a lágyszájpada ernyedtebb.
A horkolás egyébként nem csak kapcsolatainkat ronthatja meg, egészségünkre is káros lehet. Alvászavaroktól kezdve, a lélegzés kihagyásokon át, egészen a magas vérnyomásig és a cukorbetegségre és keringési zavarokra való nagyobb fogékonyságig terjed áldatlan hatása. Kielégítő megoldást eddig egyelőre nem találtak a problémára.



