
A lap felkérésére Dr. Jacques di Constanzo történész, a marseille-i egyetem kórházi központjának munkatársa a középkori hamisítók módszereit alkalmazva állított elő egy olyan szemfedőt, amely ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja, mint a torinói lepel.
Di Constanzo egy megnedvesített gyolcsot terített egy szakállas, hosszú hajú férfifejet ábrázoló féldomborműre, s a szövetet vasoxid oldattal dörzsölte be, majd kiszárította. A vásznon megjelent az arcmás negatív lenyomata, amelynek pozitív kliséje kiadja a férfifej eredeti vonásait, ugyanúgy ahogy a torinói lepel.
A 4,36 m x 1,10 m méretű híres halotti lepel, amelybe a legenda szerint Krisztus testét csavarták, miután levették a keresztről, a XIV. század közepén került elő a Troyes melletti Lirey Notre-Dame káptalantemplomából. Hitelességéről azóta is vita folyik természetfölötti keletkezésének hívei és a csodásnak mondott eredetet kétségekkel fogadók között.
A Vatikán engedélyével 1988-ban három egymástól független (svájci, amerikai és angol) laboratórium radiokarbon vizsgálatnak vetette alá, és egybehangzóan megállapította, hogy a szövet a középkorban készült, valamikor 1260 és 1390 között. A leplen vérnyomok vannak, de festéket nem sikerült kimutatni rajta, viszont több tűzvész sem tett maradandó kárt benne. A szövet eredetét behatároló vizsgálat eredménye sem tett pontot a vita végére, sokan - a tűzvészek hatására hivatkozva - kétségbe vonták a C14 vizsgálat pontosságát.
A Science et Vie cikke szerint di Constanzo eljárásának bizonyító értékű eleme, hogy a féldomborműről származó lenyomat eltávolíthatatlanul beleivódott a szövet szálaiba, sem mosással, sem az anyag 250 fokra való felhevítésével nem sikerült eltűntetni. A savba áztatás sem módosította a képet. A tudós magyarázata szerint ez annak az enyvdús zselatin "kötőanyagnak" tulajdonítható, amelyet a középkorban a színek fixálásához használtak.
A marseille-i történész ellenpróbát is végzett, megpróbált a vapographia módszerével lenyomatot venni: olyan kémiai reakciót szimulált, amely egy kínvallatás áldozatának testén zajlik le, de a verejtékező testről semmilyen lenyomat nem maradt az anyagon. Ez viszont azt a teóriát támasztja alá, hogy a torinói lepel rajzolata nem Krisztus testétől származik - szögezi le a folyóirat cikke.
Emlékeztet egyúttal arra, hogy a lepel hitelességét már feltűnése időszakában megkérdőjelezték. A XIV. században VII. Kelemen pápa három bullában is kinyilvánította, hogy a torinói halotti lepel nem Jézus kínhalálának idejéből való, s kiátkozás terhe mellett előírta, hogy ezt minden alkalommal ki kell hirdetni, ha a leplet közszemlére teszik.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a torinói gyolcslepedő nem szent ereklye. A középkorban legalább negyven hasonló hamisítvány volt ismert. Jézus halotti szemfedőjének előállítása valóságos iparág volt a szent ereklyéket gyártó hamisítók körében. Sok elmélet és számos bizonyíték van arra is, hogy a torinói leplet Leonardo da Vinci "teremtette" saját képmására.



