Indiai kémikusok cukorral ízesítik a műanyagokat, hogy azok kívánatosabbak legyenek egy talajban lakó baktérium számára. Ezzel megoldhatónak látszik a huszonegyedik század egyik legnagyobb problémája, a műanyagok újrahasznosítása.
A városokban keletkező hulladék térfogatának egyötödét különböző műanyagok teszik ki. A palackok, zacskók és zsákok polietilénből készülnek, az élelmiszereket rendszerint polipropilénbe csomagolják, az ivópoharakat, a gyorséttermek dobozait és az elektronikai eszközöket tároló dobozokat pedig polisztirénből készítik. Ezek az anyagok az új eljárásnak köszönhetően napok alatt képesek lebomlani.
Digambar Gokhale és kollégái (Nemzeti Kémiai Laboratórium, Pune) a polysztirén alegységeit, a sztiréneket egy másik (nem megnevezett) anyaggal keverték össze, amely egyfajta kémiai kampót képez. A módosított sztirénláncokon úgy kapaszkodnak meg a hozzáadott cukor-molekulák, mint a medálok egy nyakláncon.
A polimer végtermék súlyának mindössze három százaléka lesz cukor, tehát az anyag többé-kevésbé ugyanaz marad. Az új tulajdonságokkal csak akkor találkozhatunk, amikor amikor a korábban tartósan megmaradó műanyagot elkezdenek lebomlani. Ebben a folyamatban a Pseudomonas és a Bacillus baktériumok játszanak nagy szerepet: számukra igazi csemegének számítanak ezek a cukros falatok.
Majd elválik, hogy ezekből a biológiailag lebomló polimerekből milyen anyagok maradnak hátra. Teljes lebomlás esetén a végtermék széndioxid és víz lesz, de menet közben sok más anyag, például szerves savak és aldehidek is keletkeznek.
Még az sem teljesen egyértelmű, hogy az jelenleg forgalomban – illetve a szeméttelepeken - lévő műanyagok valójában milyen gyorsan fognak lebomlani.
A cukor hozzáadásához sajnos meg kell változtatni a gyártási folyamatot, amely jelentősen megnövelné a gyártási költségeket. A polietilén, polisztirén és polipropilén lebontását más adalékanyagokkal is megpróbálták már felgyorsítani, de azok mérgezőek voltak és kiszivárogtak a szemétből. Mások hővel vagy ultraibolya sugárzással próbálkoztak, de ezek túlságosan költséges megoldásnak bizonyultak.
(Nature – stop!)
Már a műanyagot is cukormázban tálálják.
Tetszett a cikk?



