Korábbi kutatások kimutatták, hogy az állatok és a gyermekek leginkább geometriai mértékekkel tájékozódnak: a hosszúságot, a távolságot és a szögeket használja agyuk irányadónak. A felnőtteket pedig a környezet egyéb jellemzői is segítik a tájékozódásban: a színek, a textúra és a táj részei.
Pszichológus kutatók, Kristin R. Ratliff a Chicago Egyetemről és Nora S. Newcombe a Temple Egyetemről megvizsgálták, hogy a felnőttek agya vajon melyik módszert részesíti előnyben, ha tájékozódásról van szó: a geometriát vagy a tárgyak egyéb jellemzőit.
Az első kísérlet egy négyszögletű szobában történt, ahol az egyik falon egy színes tájkép lógott. Az önkéntes résztvevők végignézték, ahogy a kutatók egy dobozba kulcsokat helyeznek el a szoba egyik sarkában. Majd az önkéntesek szemét kendővel letakarták, megforgatták őket addig, míg nem érezték az irányokat, majd a kendő eltávolítása után arra kérték őket, hogy mutassanak rá arra a sarokra, ahol a kulcsok vannak. A következőkben ugyanez volt a feladat, de a kísérletben részt vevő önkéntesek nem látták, hogy a kutatók levették a falról a festményt. Ezt követően megismételték a feladatot az iméntinél kisebb szobában is, ahol nem volt tájékozódást segítő kép a falon.
A kutatók azt találták, hogy az agy nem részesíti előnyben egyik módszert sem a tájékozódáshoz, egyaránt fontosak a geometriai jellemzők is és egyéb tájékozódási lehetőségek is. Ha a kisebb szobában folyt a kísérlet, akkor a szoba geometriai adottságai alapján tájékozódtak a részt vevők, de a nagyobb szoba a falon lógó képet igénybe vették. Az agyunk tehát figyelembe vesz minden tényezőt a tájékozódáshoz: cél, hogy korábbi tapasztalataink alapján a lehető leghamarabb felmérjük a terepet, és minél rövidebb ideig tartson a bizonytalanság érzete.
Medipress
Agyunk számos módszerrel rendelkezik a dezorientáltság érzésének leküzdésére: igyekszik a lehető leggyorsabban jó irányba vezetni minket.
Tetszett a cikk?



