A heringek ugyanis a nyílt-hólyagú halak rendjébe tartozó halnem, oldalt összenyomott testtel, fogazott hassal, az alsónál rövidebb felső állkapoccsal, gyengén fogazott vagy fogatlan garatcsonttal, villás farokkal.

A kutatócsoport ekkor döntött úgy, hogy PÚZÁS (Periodikusan Úszóhólyagból Záróizmon Átbocsátott Sípolás) névre kereszteli a jelenséget. Wilson ugyanakkor rámutatott: az emberi szellentéssel ellentétben a halak alhangjait nem az emésztésből származó gázok okozzák, mivel a hangok gyakorisága etetés után sem változik.
Így PÚZÁS útján tudnak kommunikálni, anélkül, hogy a ragadozók értesülnének hollétükről.
Az emberiség szempontjából a hering az egyik legfontosabb hal; nagy mennyiségben fogyasztják. Bár a modern, iparszerű tengeri halászat meggyérítette állományukat, de még ma is bőven találhatóak az Atlanti-óceán északi részén. Több rokon faj a világ szinte minden tengerében megtalálható. A felszíni nyílt vizek lakó-ja, lebegő rákocskákkal és halivadékokkal táplálkozik. Kitűnően tűri a sótartalom csökkenését, hering-rajok gyakran behatolnak a folyók torkolatába. A gazdag zsákmányra ilyenkor tengeri ragadozó halak és halászmadarak gyűlnek. Rajokban vándorolva évente nagy utakat tesznek meg, eközben táplálékot és ívásra alkalmas helyet keresnek.
Angliában, Walesben és Skóciában a heringhalászat és a házasságok statisztikája közt szoros összefüggés van. Akármelyik veszne is el, a másikból mindig meg lehetne állapítani, hogy melyik évben volt a legbővebb heringzsákmány, vagy a legtöbb házasságkötés. Fraserburgh halászai 1871 utolsó negyedében rengeteg heringet fogtak. A zsákmány értéke 130.000 sterlingre rúgott. Ez alatt a három hónap alatt 80 százalékkal több esküvő volt. Ezzel szemben a tarbeti kerületben igen gyenge volt a halászat eredménye, nem is volt dolga a papnak. Egyetlenegy lakodalom sem volt az egész kerületben. Ezért járja Skótországban az a közmondás, hogy:
„No herring, no wedding!” (Ha nincs hering, nincs mennyegző!)



