Ez a veszély már csaknem fél évszázada ismert, ám a technikai nehézségek és a költségek miatt megoldhatatlannak tetszett. Egyes szakemberek eljátszottak a gondolattal, hogy ólommal vagy hatalmas víztartályokkal védjék a személyzetet, ám ezen anyagok űrbe juttatásának költsége csillagászati összegekre rúgna. A hatvanas években született másik ötlet az volt, hogy burkolják be az űrhajót a Föld mágneses mezejének pontos másával, mivel a mi gyenge kétpólusú mágnesünk visszaveri a beeső kozmikus sugárzást, megvédve így a földi életet és a Föld közelében tartózkodó űrhajósokat. Ezen számítások szerint az űrhajónak több száz kilométernyi mágneses mezőt kellene gerjesztenie maga körül, ám ez a berendezés hatalmas lenne és kimerítené az űrhajó energiaforrásait, valamint ez az erős mágneses mező károsítaná a személyzetet is.

Brit és portugál tudósok új szemszögből közelítették meg ezt a régi elképzelést és azt mondják, hogy a mágneses mezőnek tulajdonképpen nem kell óriásinak lennie, elegendő egy néhány száz méter átmérőjű „buborék". „Tényleg olyan ez, mint amikor a Star Trekben Scottie bekapcsol egy pajzsot, hogy megvédje az Enterprise űrhajót a protonnyaláboktól – majdnem teljesen ugyanaz" – nyilatkozta az AFP-nek Bob Bingham, az Oxford közelében található Rutherford Appleton Laboratórium munkatársa.
A kedden a Brit Fizikai Intézet szaklapjában megjelent tanulmány azon a numerikus szimuláción alapul, amelyet a szakemberek a nukleáris fúziónál is használtak, amikoris egy erőteljes mágneses mező tartja a helyén a forró plazmát. Ez a numerikus technológia sokkal pontosabb képet fest arról, hogyan viselkednek az egyes részecskék, amikor ütköznek egy kétpólusú mágneses mezővel. Ennek eredményeképpen a kutatók meg tudták szerkeszteni a mágneses védelem intelligensebb, miniatűr modelljét, a múltban elképzelt ormótlan, mordályszerű mágnesesmező-generátor helyett.
A lisszaboni Műszaki Egyetem plazmalaboratóriumát használva a kutatócsoport kipróbálta a szerkezet kicsinyített mását – a pontos részletek titkosak, mivel a szabdalmi bejegyzések még folyamatban vannak – egy elemi részecskéket tartalmazó napkitörés szimulációja során. A Marsra tervezett úthoz készített berendezés súlya „néhány száz kiló" lenne és Bingham szerint az energiafogyasztása nem lenne több, mint egy kilowatt, ami a jelenleg használt távközlési műholdak energiafelhasználásának mintegy fele-harmada.

A mágneses tér ereje a Földét utánozza majd, azonban a személyzet védelmében a berendezést személyzet nélküli űrhajókon szállítják majd az űrhajó mindkét oldalán. Bingham elmondta, hogy a „mini magnetoszférát" mind az Európai Űrügynökségnek, mind a NASA-nak felkínálták. A tudós szerint a napkitörés során szétszóródó csaknem minden részecskét (protonokat) eltéríti.
Azonban ez nem megoldás egy másik, kevésbé veszélyes problémára, a bolygók között tapasztalható nagyenergiájú kozmikus sugárzás ellen, ám az űrhajót be lehet vonni egy kevlár golyóálló mellényre hasonlító anyaggal ez ellen. „Ez lesz a megoldás, ha elrepülünk a Marsra, mivel az út körülbelül 18 hónapig tart majd és védenünk kell az űrhajósokat ezektől a viharoktól" – nyilatkozta Bingham.
HarmoNet tipp: Tényleg létezhetnek a Marslakók? A NASA legújabb bizonyítékai a lehetséges marsi életre >>
2001-ben egy NASA tanulmány kiderítette, hogy legalább 39 egykori űrhajósnál alakult ki szürkehályog az űrrepülést követően, közülük 36-an vettek részt a Föld pályáján túli küldetésekben. Ettől függetlenül a NASA becslései szerint egy oda-vissza történő Mars-utazás egy 40 éves nemdohányzó férfinál 40 százalékkal növelné meg a rák kialakulásának kockázatát a földetérést követően, vagyis megkétszerezné a földi kockázatot.
Medipress



