Szerintük az egészségesebb életet élő embereknek sokkal magasabb a várható élettartama, ezért hosszabb időn keresztül, összességében több egészségügyi ellátást vesznek igénybe, mint a nem egészségesen élők.
Kérdés persze, hogy milyen költségeket is vettek figyelembe, amikor azt mondták az egészségesekre, hogy „drágábbak”?

Mint a tanulmányra hivatkozó cikkekből kitűnik, kizárólag magukat az egészségügy ráfordításait. Ezt a gondolatmenetet folytatva viszonylag hamar, éspedig minden logikai zökkenő nélkül eljutunk oda, hogy a legolcsóbb, ha meg sem születik valaki.
A kutatás eredményeit az is megkérdőjelezi, hogy az egészségügynek csak a költségeit nézték meg, a szektorhoz való hozzájárulások, járulékok mennyiségét nem vették figyelembe.
Az egészséges emberek ugyanis átlagosan jobb teherbírásúak mint azok, akik évek-évtizedek óta rombolják egészségüket, ezért nagyobb a munkateljesítményük, vagyis várhatóan nagyobb a fizetésük, így járulékot is többet fizetnek. De ami összességében az adott gazdaságok szempontjából sokkal fontosabb, éppen azért fizetnek több járulékot, mert többet is termelnek.
És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazt az értéket, amit egy, munkaerőpiacilag esetleg már nem aktív ember előállít.
Vajon fog-e egy (átlagos) 78 éves, dohányos nagypapa az unokájára vigyázni?
Süt-e a 78 éves, dohányos nagymama süteményt? Nem, hiszen várhatóan már egy éve halott. A nemdohányzó nagypapa és nagymama ezzel szemben valószínűleg még jó egészségnek örvend – saját és egész környezete nem kis örömre.



