Dr Hamer korszakalkotó munkásságának lényege messze túlmutat az orvoslás keretein. Kilép abból a nézõpontból, hogy magunkra, mint áldozatokra tekinsünk, a gonosz külsõ ellenség, a bûnbak vírusok, baktériumok, gombák szerencsétlen áldozataira; akiket csak a fehérköpenyes felmentõ seregek, az orvosok, gyógyszerészek menthetnek meg a szenvedéstõl és a haláltól.
Már ideje volt egy friss szemlélet felbukkanásának, mert a valóságban az orvosok, gyógyszerészek politikusok szorgos tevékenysége ellenére, (vagy miatt) szenvedés és halál volt osztályrészünk. Tehát az Áldozat-Bûnbak-Megmentõ háromszöge a szenvedést és a halált hozta nekünk a szédítõ tempójú materiális fejlõdés ellenére. A vak is láthatta, hogy ez az erõltetett irányvonal zsákutca, a rákkal vívott többévtizedes csillagászati kiadásokat felemésztõ háború eredményeképpen nem kevesebb, hanem sokkal több ember pusztul el napjainkban nyomorultul a rákban, ráadásul lényegesen gyorsabban, mint régen.
Hamer doktor felfedezései kiragadják az embert a szenvedés eme halálos háromszögébõl, és új reményt adnak az Életnek. Mostmár nem úgy tekintünk az emberi szervezetre, mint ami magatehetetlenül, vesztésre ítélve vergõdik a betegségek gyilkos szorításában, hanem mint egy lenyûgözõen inteligens rendszerre, ahol nem történik semmi, de semmi véletlenül, ahol minden a közös nagy célt, a fajfentartást szolgálja. Ebbõl a nézõpontból nincs háború, nincs könyörtelen harc; a halálos ellenségeinknek tekintett mikróbák részeivé válnak rendszerünknek, fontos szövetségeseink egészségünk visszaállításában, sõt növelésében. A betegség nem elkerülendõ, legyõzendõ állapot többé, hanem egy áldás. Mert a betegségnek nemcsak oka, hanem célja is van! S hogy mi lenne az? Megmenti az életünket, lehetõséget adva a súlyos érzelmi megrázkódtatás feltárására, majd feloldására. Értékes idõt nyerünk, amelyet felhasználhatunk az önvizsgálatra, megkereshetjük alapkonfliktusainkat, szükségleteinket (hiszen minden egyes konfliktus egy ki nem elégített szükségletbõl származik), és a szükségletek mélyén meghúzódó félelmeinket. Ezeket a félelmeket aztán felszínre hozva, kezelve, feloldva nagyon értékes lépést tehetünk személyes fejlõdésünkben. Ez nem jelent kevesebbet, minthogy nemcsak visszaszerezhetjük, hanem növelhetjük is egész-ségünket. És ez az igazi érték.
A betegség az, ami kiránt minket a mindennapi mókuskerékbõl, ami a figyelmünket a külvilágról magunk felé tereli. A konkrét fizikai fájdalomban vergõdve, a halál árnyékában az imént még szörnyûnek tûnõ súlyos érzelmi megrázkódtatás is semmiségnek látszik, elveszti súlyát. Így túl tudjuk tenni magunkat rajta, sõt átértékelhetjük egész életünket. A halálközeli élményt átélõk is szinte egytõl egyig gyökeresen megváltoznak, új életüket teljesen más értékekre alapozzák. Mert nem mindegy, hogy mit mondott a fõnök, szomszéd, az anyós, vagy a gyerek tanítónénije, ha a nap süt, vagy az esõ esik, ha énekelnek a madarak, vagy fütyül az északi szél? Az élet úgy szép ahogy van!
A hameri nézõpontból az ember áldozatból sorsa teremtõjévé válik. Õ teremti a betegségnek nevezett állapotot, és õ az aki minden betegségbõl kigyógyítja magát, sõt minden alkalommal erõssebbé, tisztábbá, tudatosabbá válik, mint elõtte, hisz egyre jobban megismeri önmagát!
S van ennél fontosabb, magasztosabb dolgunk ezen a világon?
Megrendelhető:Ez Van Kiadó
Dr Hamer korszakalkotó munkásságának lényege messze túlmutat az orvoslás keretein. Kilép abból a nézõpontból, hogy magunkra, mint áldozatokra tekinsünk, a gonosz külsõ ellenség, a bûnbak vírusok, baktériumok, gombák szerencsétlen áldozataira;
Tetszett a cikk?



