Minden életkornak megvan a maga nagyon fontos krízise, amelyet az emberek többé-kevésbé tudnak kezelni. Ha nem, akkor válság lép fel az emberi pszichében. A nyugati társadalmakban a halál, az elmúlás gondolata, krízise mindig valamilyen negatív érzéssel függ össze, s az erről való gondolkodást általában az öregkorhoz kötik.

Az ember életkori krízisei
Az ember az idő előrehaladtával más és más lelki helyzeteken halad keresztül. Ezek az életkor sajátosságából fakadó lelki helyzetek alapvetően határozzák meg viszonyunkat a világhoz, valamint a velünk történő események értékelésében is szerepük van. A hagyományos pszichológiában az életkori kríziseket az ember lelki fejlődésének szempontjából kiemelten vizsgálták. Az életkorból fakadó lelki kulcskérdés minőségét, tapasztalatait a pszichológia részletesen taglalja.

Erik Erikson, neves pszichológus, író nyolc ilyen fontos életkori krízist különböztet meg, melyet adott életkorhoz köt. Például a tinédzserek életkorukból fakadóan a legfontosabb megoldandó feladatukként az identitás, azonosságtudat megfogalmazását tartják, míg a felnőtt korú emberek elvben a legaktívabbak, legproduktívabbak választott hivatásukban, vagyis, mint krízis, mint megoldandó kulcskérdés az „alkotás vagy stagnálás” jelenik meg, amely a mai rohanó világunkban lényegében azt jelenti: sikeres-e az ember, avagy sem.

Az elmúlás gondolata – nem csak az öregkor sajátossága
Az életkorok határán megjelenő krízisek meg nem oldása pszichés problémákat eredményezhet, és ez azzal is járhat, hogy rögzül az emberben ez a speciális probléma. Az emberi psziché szempontjából ezen stádiumok közül is talán a legérdekesebb az utolsó Erikson-féle pszichoszociális válság. Az öregkor krízise az „integritás avagy kétségbeesés”, vagyis az elmúlást, az emberi lét lezárását, illetve annak lelki feldolgozását jelenti. Ez azért érdekes, mert az integritás vagy kétségbeesés nem feltétlenül az öregkorhoz köthető, hiszen az elmúlással életünk bármely szakaszában számolnunk kellene.

Az emberben természetes igény az önismeret, melyet e tekintetben helyettesíthetünk az integritás fogalmával is, és amelyre történő lelki törekvésünket különböző ingerekkel el lehet nyomni, legalábbis ideig-óráig, például anyagi javakkal, vagy az ahhoz szükséges pénzzel.


Tekintve, hogy valódi integritást, lelki egységet önismeret révén lehetséges elérni, ezért az összefüggés adja magát: nem az öregség „szüli” ezt a krízist, hanem pusztán az emberi lét.
Erikson remek érzékkel mégis az időskorhoz köti ezt a stádiumot, mivel ez az életkor az utolsó lehetősége annak, hogy a személyiségünkben rejlő kérdésekre megpróbáljunk válaszokat találni. Ha időskorunkig sikerült is elnyomnunk azon lelki igényünket, hogy magunkat megismerhessük, ebben a korban már elkerülhetetlenül szembesülünk az elmúlással, a halál gondolatával.

Elkerülhetők az életkori krízisek?
Erikson elméletének linearitását, struktúráját mégis megkérdőjelezhetjük, hiszen az életkori krízisek elvben elkerülhetőek, illetve előfordulhat, hogy fel sem merülnek. Erre kiváló példa az archaikus emberek úgynevezett beavatási szertatásai, melyeknek a lényege, hogy átvezessék a gyermeket a felnőttkorba (a beavatási rítusoknak sokféle típusa volt, nem csak a felnőttlétbe történő „beléptetés”). A beavatási szertartáson átesett gyermeknek nem volt identitáskeresés krízise, így azt meg sem kellett oldani, mivel környezete tudott reagálni erre a lelki helyzetre, és később sem okozott gondot számára. Ez a fajta pszichés érettség a halálra való készüléssel, illetve annak megértésével kapcsolatosan is megfigyelhető az archaikus népeknél. Hasonló lelki elfogadás tapasztalható a klinikai halált megtapasztalt embereknél, akik életük további részét egyfajta megnyugvással töltik, így félelmeiket hatékonyabban kezelhetik (többségükre jellemző, hogy az élmény után nem félnek a haláltól).

Kell-e félni a haláltól?
Ez a gondolatmenet viszont érdekes következtetésekre készteti az embert. A halál nem negatív fogalom, csak társadalmunk teszi azzá. A halálközeli élményt „átélő” emberek beszámolóiban szinte kivétel nélkül „csodás” élményekről, lebegésről, fényről, zenéről hallhatunk. Általában nem akarnak visszajönni testükbe, hiszen oly jól érzik magukat. Minden elemzés szerint a halál nem egyenlő a „nemléttel”. A testét elhagyó ember nem merül el valamiféle tudatlan sötétségben, hanem aktív érzelmi, kognitív állapotokat tapasztal. A halál a változást mutatja meg, holott a mai kor embere az állandóságot tartja értéknek. Véleményem szerint ezért is tűnik idegennek, fájdalmasnak a legnagyobb krízissel történő szembesülés, ami pedig a „változás-állandóság” krízise, amely az önismeret krízise is egyúttal. A változás szükségszerűségének megértése nélkül nem beszélhetünk önismereti kérdésekről sem.

A haláltól való félelem oka
A haláltól egyszerűen azért félünk, mert a társadalomban élő egyének attitűdje erre van „programozva”, ilyen a neveltetésünk. Halálközeli élményünk életkortól függetlenül lehet, a halállal való szembesülés megtörténhet életünk bármely szakaszában, a felkészülés nem az időskor feladata. Amennyiben elfogadjuk, hogy a halál nem más, mint a változás szimbóluma, akkor észrevehetjük, hogy elfogadása és megértése az önismeret alapja. A szamurájok úgy tartották, hogy az élet felkészülés a halálra, és ez az elv segítette őket a harcban is; ha félsz a haláltól a saját félelmed miatt halsz meg a csatatéren. Ez levezethető a hétköznapi praktikum szintjére is, hiszen a félelemnek cselekvésgátló hatása van (erről korábbi cikkemben olvashatnak), ez az elv megjelenik az egyszerű pszichológia, a coach területén is.

Ahogy Erikson erre felhívta a figyelmet, az embernek valóban vannak életkorhoz kapcsolódó krízisei, de elméletének linearitása csak akkor értelmezhető és fogadható el, ha a hagyományos pszichológiai szemlélettel tekintünk rá. A változással történő szembesülés, mint önismereti krízis, nem lehet életkorhoz kötött, mint ahogy a lelki érettség sem. Érdemes figyelnünk a változás (legyen az bármilyen kicsi is) okozta lelki következményekre, hiszen egészen addig nem értjük természetünket, amíg a változás pszichés gondokat okoz!



Csalami Gergely
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.