Sokuk ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag, nem beszélve az értékes rostokról, melyek könnyítik az emésztést. Speciális hatóanyagaiknak köszönhetően többféle betegség - idegrendszeri, emésztőrendszeri, nőgyógyászati problémák, bőrbetegségek stb. - esetén hasznos segítőink lehetnek, de saját magunk örömére, étkezéseink változatosabbá tételére is érdemes kipróbálni a vadon élő füveket, virágokat, salátákat.
Kezdjük el magunk gyűjteni!
Kezdjük el magunk gyűjteni!
Mezőkön, réteken, vízpartokon járva, kirándulások alkalmával könnyedén beszerezhetjük a számunkra kedves virágokat, bogyókat, salátaféléket. A növények gyűjtésére általában igaz, hogy csakis városoktól, kipufogógáztól, ipartelepektől távol lévő helyről szedjük a teljesen ép, nem sérült növényeket.
Sokunknak az első, és néha az egyetlen felismerési segítségünk egy fénykép, egy rajz, egy szöveg. Az élő találkozás, az illatok, ízek azonban fontos része egy-egy növény megismerésének, sokat elárul a környezet, amelyben él. Színük, formájuk, tapintásuk – hogy lágy vagy érdes, bolyhos vagy sima – az illatuk – édes, szúrós, jódos vagy kámforos – olyan jellemzők, amikre odafigyelve sokkal inkább érezzük, mit tartogat számunkra egy növény. Az illatok egyébként gyakran ösztönösen sejtetik a növény erényeit, vagy éppen ellenkezőleg, mérgező voltát. Ha már biztosak vagyunk benne, hogy beazonosítottuk a növényt, meg kell ismernünk az ízét: édes, csípős, keserű, savanyú, sós vagy fanyar íze van-e… Csak a saját tapasztalatunk adhat igazi választ.
Sokunknak az első, és néha az egyetlen felismerési segítségünk egy fénykép, egy rajz, egy szöveg. Az élő találkozás, az illatok, ízek azonban fontos része egy-egy növény megismerésének, sokat elárul a környezet, amelyben él. Színük, formájuk, tapintásuk – hogy lágy vagy érdes, bolyhos vagy sima – az illatuk – édes, szúrós, jódos vagy kámforos – olyan jellemzők, amikre odafigyelve sokkal inkább érezzük, mit tartogat számunkra egy növény. Az illatok egyébként gyakran ösztönösen sejtetik a növény erényeit, vagy éppen ellenkezőleg, mérgező voltát. Ha már biztosak vagyunk benne, hogy beazonosítottuk a növényt, meg kell ismernünk az ízét: édes, csípős, keserű, savanyú, sós vagy fanyar íze van-e… Csak a saját tapasztalatunk adhat igazi választ.
A növények felhasználása
Minden növénynek egyedi ciklusa van, így nem mindegy, hogy mikor szedjük.
Egyes növényeket vagy bizonyos részeit tavasztól őszig gyűjtsük – főleg a virágokat, leveleket –, a gyökereket, gyümölcsöket pedig inkább ősztől tavaszig. A frissen vagy salátaként ehető növényekből csak annyit szedjünk, amennyit el is fogyasztunk, mert nem lehet hosszú ideig tárolni őket.
A legtöbb vadnövénynek igen markáns íze van, ezért legjobb, ha köretként, vagy adalékként, fűszerként (leginkább a magokat és a gyökereket), vagy ízesítőként (a leveleket) használjuk. Bizonyos növényeket nyersen, salátaként fogyaszthatunk, másokat kizárólag megfőzve. Vannak, melyeknek csak egyes része fogyasztható, míg a többi mérgező. Általános szabály, hogy a vadnövényeket kis mennyiségben szabad fogyasztani.

Igen fontos, hogy csak a megfelelő ismeretek birtokában gyűjtsük és használjuk fel őket. Az azonosításban és az elkészítés, felhasználás módozataiban is segítséget ad az Ehető vadnövények című könyv.
Fokozatosan, lépésről lépésre ismerkedjünk meg a növények tulajdonságaival, jellegzetességeivel. Paracelsus, a híres XVI. századi svájci orvos alapelvét követve: „Minden orvosság méreg, kivétel nélkül, minden csak az adagoláson múlik.”
Néhány fontos tanács:
- csak azt szedjük le, amit pontosan be tudunk azonosítani
- légszennyezettségtől mentes helyen gyűjtsük a növényeket
- ügyeljünk rá, hogy ne sodorjuk veszélybe a növényt, hagyjuk meg a lehetőséget a szaporodásra. Csak néhány levelet szedjünk le, vagy a gyökér fölött vágjuk le a növényt.
- a fiatal leveleket válasszuk, melyek lágyabbak és nem annyira markáns az ízük
- papírzacskót, vagy még inkább vesszőkosarat használjunk a gyűjtéshez (ne műanyag zacskót, melyben hamar megindul a bomlás)
- minden egyes begyűjtött növényt a helyszínen tisztítsunk meg. Így elkerülhetjük, hogy a föld, a szennyeződések és a sérült növényrészek az egészségesek közé keveredjenek.
Hozzávalók: 7 db leveles fehér árvacsalán-szár (csak a leveleket használjuk), 4 szem burgonya, 2 szál sárgarépa, 1 szál póréhagyma, 10 cl tejföl
Elkészítés: Lassú tűzön főzzük meg együtt a feldarabolt zöldségeket egy liter vízben, sózzuk, borsozzuk. Turmixoljuk le, majd keverjük hozzá a tejfölt.

Csokoládés körte gyömbérgyökérrel ízesítve
Hozzávalók: 5-6 db körte, 1–2 db erdei gyömbérgyökér, 20 dkg étcsokoládé
Elkészítés: Pároljuk meg a meghámozott körtéket. Negyed liter vízben 10 perc főzéssel készítsünk főzetet a gyökerekből. Szűrjük le. A főzettel olvasszuk fel a csokoládét. A körtét tegyük öblös tányérba, és csorgassuk rá a gyömbérgyökeres csokoládét.

Vadvirágos pipacstőrózsa saláta
Hozzávalók: 25 dkg pipacshajtás, 1 fej apróra vágott vöröshagyma, 1 szeletekre vágott avokádó; öntethez: 1 evőkanál balzsamecet, 2 evőkanál citromlé, 4 evőkanál olívaolaj, 1 kávéskanál mustár, só, bors, a szezon virágai: mezei zsálya, kányazsombor, mustárkel, ebnyelvűfű, napraforgómag
Elkészítés: Salátástálban keverjük össze a friss hajtásokat, a hagymát és az avokádót. Locsoljuk meg az elkészített öntettel, és alaposan keverjük össze. Ez a saláta remek kísérője lehet a szárnyas májnak.



