A regény mottója: "Egyek voltak, amíg az elképzelhetetlen ketté nem szakította őket."
Egypetéjű ikerlányok édesanyjaként, Saskia Sarginson ügyesen birkózik meg az ikerlét megpróbáltatásainak és örömeinek ábrázolásával, ebben a szívhez szóló és magával ragadó regényben. A kötet megírására ikerlányai inspirálták. Anyaként testközelből tanulmányozhatta a közöttük lévő varázslatos kapcsolatot: a hatalomért és az identitásért folytatott harcokat, a kettejük közötti rivalizálást, de a ki nem mondott lojalitást és azt a rendkívüli köteléket is, amely összeköti őket. Történetében egy kicsit feszegeti is ennek a kapcsolatnak a határait.
Vajon lehetséges-e szétszakítani az ikrek közötti köteléket? Hogy lehet, hogy két kislány, akik szétválaszthatatlan egységként kezdik az életüket, a húszas éveikre teljesen különálló életet élnek, szinte alig beszélnek egymással, sőt, kínosan érzik magukat egymás társaságában?
A regény többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ.
"...Az ikrek közötti kapcsolat nem jelent holmi természetfeletti erőt. Az én ikerlányaim, csakúgy, mint a könyvbéli nővérek, nem tudják teljes bizonyossággal megmondani, mit csinál a testvérük egy adott időpontban. Nem tudnak beszámolni gondolatátvitelről. De valóban érzik a másik fájdalmát - legyen az fizikai vagy lelki eredetű -, és minden pillanatba érzékelik a testvérük lényét. Akár Issy és Viola, ők sem lennének képesek messzire távolodni egymástól. A kettejük közötti kötelék mindig visszarántja őket." (Saskia Sarginson)
Könyvbemutató: április 2. Nyugati téri Alexandra




