
A klasszikus értelemben vett cselekmény szerint, a regény egyfajta életrajzként indul, amit néha a cselekménnyel majdhogynem egybefonódó, narráció közbeni „írói beszólások”, máskor viszont a cselekménytől különváltan, a történteket mintegy kívülről kommentáló, sajátosan misztikus értelmezések ellenpontoznak.
A regény három nagy részre (sal, sulphur és mercur) és azon belül huszonkét, vagyis háromszor hét (huszonegy), plusz egy (huszonkettő) fejezetre tagolódik a Tarot beavatási rendszerének megfelelően. Noha nem követi fejezetcímek szerint hűen a Tarot ikonjainak elnevezését és jelentését, a Balog Ádám sorsát jelölő sors-mozzanatok, vagyis a jellegzetes események és a narrátori értelmezések, anélkül, hogy közvetlenül (konkrétan) a Tarot - motívumokra utalnának, finoman idomulnak (megismétlik) az egyetemes emberiség e huszonkettes aritmológiára épülő, beavatási mítoszát.
A kötetről >>



