Nyílt levél a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattanszék vezetőjéhez
Tisztelt Makra Tanár Úr!
Először is szeretnék köszönetet mondani azért a két évért, amikor önt hallgathattam a tanszéken. Ez idő alatt szókincsem csodálatos szavakkal gazdagodott, mint például ’Cirrus’ vagy ’Stratocumulus’, arról nem is beszélve, hogy mára azt is tudom, hogy a nemzetközileg elfogadott zúzmara méréshez, milyen vastag zsinórt, milyen hosszan kell két méter magasan kifeszíteni a földtől.
Itt van azonban ez a monszun dolog, amelyben a nyári esős évszakot téli száraz követi.
És Tisztel Tanár Úr, őszintén bevallom Önnek, hogy így november végén Keralában, szakadó esőben, a tököm aljáig érő vízben kissé elbizonytalanodtam sziklaszilárdnak vélt éghajlattani ismereteimben.
Mint utaltam rá, nem kósza esőcseppekről van szó, hanem kib…… sok vízről. Aminek persze pozitív hatása is van: például a szúnyoglárvák már rég beledöglöttek a vízbe, így nincsenek moszkitók; és ha két eső között levelet akarok feladni, nem kell benyálaznom a borítékot, elég ha egy kicsit meglebegtetem a levegőben.
Azt azonban mégis túlzásnak tartom, hogy ha valamit szárazon akarok tartani, akkor azt jól be kell szorítanom a hónom alá. Tudom, nem helyes külsőségekkel terhelnem elmém, de Tisztelt Tanár Úr, egy digitális kamerával a jobb, és egy hegedűvel a bal hónom alatt egyszerűen k…… képtelen vagyok lazítani!!!
Levelem, kérem, tekintse felülvizsgálati javaslatnak az `Általános éghajlattan - Trópusi monszun című fejezethez.
Tisztelettel:
egy volt tanítványa

Száraz évszak?
Végre abbamaradtak a nappali esőzések. Őszintén szólván itt volt az ideje. Kiváló alkalmazkodó képességemnek köszönhetően, már-már kopoltyúk jelentek meg füleim mögött. Bőröm pikkelyesedésnek indult, és még egy hét eső és a farkammal csapkodva haladok előre.
Észak-Kerala síkvidéke
Kerala India legsűrűbben lakott tartománya. Nem tudom, hogyan számolták meg, de minden lakosra jut öt kókuszpálma. Ez azt jelenti, hogy jóformán leülni sincs hely, mert ahol épp nincs senki, ott is van legalább két kókuszpálma. Pálmákban a beachek is bővelkednek, ahova a helybéliek szívesen irányítanak el. Csak tudnám mi olyan vonzó abban, ha a szemét és a víz találkozik.
Azt olvastam valahol, hogy Keralában található India szellemi esszenciája, ugyanis az addig felhalmozott tudást az északi hódítók elől ide rejtették el. Úgy tűnik, jó alaposan, mert ennek egyelőre semmi nyomát sem látom. Biztosan valamelyik kókuszpálma alá ásták el, amit a nagy kapkodásban elfelejtettek megjelölni.
A tartomány mindenképp India legeuropizáltabb része, ezt rengeteg óriásplakát is jelzi, no meg hogy itt a legerősebb a kommunista párt, sőt néhány megyében ők kormányoznak. Logikus magyarázat, hogy a választások az esős évszak végén vannak, és amikor az emberek a nehéz vizes légtömegből kilépnek, a keszonbetegség eufóriájában a komcsikra szavaznak. Keszonbetegséget ugyan nem kaptam, de jól megfáztam, amire voltaképp büszke vagyok. Nem hiszem hogy a harmincöt fokos melegben, száz százalékos páratartalomban erre sokan képesek lettek volna.
Ezek a dolgok még rendben voltak, de az a tény, hogy minden hegedülés előtt szárazra kell nyalogatnom a vonót, már tarthatatlan volt. Kelet felé, a hegyek irányába fordultam.
Kerala, India délnyugati csücske
2006. november
Goldi kalandjai a jövő héten is folytatódnak a HarmoNet Mágikus helyek rovatában!
Ha kíváncsi vagy Goldi eddigi történeteire, nézz szét Ázsia rovatunkban >>



