Az est hallgatói megismerhetik Badár történeteit Japánról és a Távol-Kelet misztikus kultúrájáról, szokásairól – természetesen sajátosan „badáros” hangszerelésben.
Badár Sándor és cimborája, Horváth János 1987-ben határozták el, hogy útnak indulnak Szentesről Japánba. Amint a későbbiekben fogalmaztak, ők így élték meg a saját „kalandozásuk korát.” Részt vettek egy bentlakós karatés táborban – a szentesi művházban látott Bruce Lee filmek hatására ugyanis az utazás egyik fő célja az volt, hogy jártasságot szerezzenek a keleti harcművészetben.
Badár Sándor szavai szerint a karatés tábor egy idegenlégiós laktanya és egy zen kolostor keveréke volt, ahol bizony napi rendszerességgel kapott „rettentő méretű” verést a kalandvágyó két magyar.
Olyan is előfordult, hogy spórolási szándékkal autóstoppal kívántak eljutni az ország távolabbi pontjára, de nem tudták, hogy Japánban nincs hagyománya a stoppolásnak: „Annyira nem ismerik a japánok az autóstoppolás technikáját, hogy azt hitték, mi csak úgy integetünk meg jókedvűek vagyunk. Ha valaki átélt már nyolc és fél óra nyomort benzingőzben és teljes reménytelenségben, akkor ez az” – emlékeznek Badárék. Az ilyen élmények azonban nem tántorították el a két vállalkozó szellemű két szentesi származású ifjút attól, hogy ne járják be a messzi országot.
A Badár-féle japán esten a barátai körében csak „egzotik Brad Piként” emlegetett humorista még főzni is fog. A helyszínen a show részeként egy gyorskészítésű rament dob majd össze; a bátrak meg is kóstolhatják a badári vacsorát. Badár és barátja ezt a fajta ételt szívesen fogyasztotta a Japánban töltött mindennapok során, ugyanis hamar megvolt, nem került sokba és „ettől 35 perc alatt lefutottuk a 10 kilométert” – indokolja a színész, miért is ezzel az étellel invitálja az est résztvevőit.
Helyszín: Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Roosevelt tér 1-3.
Időpont: 2007. november 8. 19.30



