Szilvásvárad kapujában áll, fából faragták. Az arra sétálók először találgatják, pásztor-e vagy gazda, de katonasapkát visel, kezében karabély van. Eredetileg Kolozsvárott őrizte hazáját, de tizennyolcban a románok félre állították (tönkretették). Most újjászületett, átköltözött hozzánk, Magyarországra.
Szent István korában nem őrizték dróthálóval az országhatárokat. István törvényei szerint ezen a földön szívesen látták a jóakaratú vendégeket. Ámde betörő seregek ellen védeni kellett az országot akkoriban is. Ezt a feladatot látták el a lófő székelyek, akik a gyepü mellett laktak. Ők maguk és leszármazottjaik nem tartoztak jobbágyi terhekkel szolgálni a hazát, ámde mindaddig, amíg Erdély a magyar kultúra mentsvára volt, a székelyek híven teljesítették ezt a kötelességüket.
Az ő emléküket megörökítendő avatták fel első ízben 1915-ben Kolozsváron Szeszák Ferenc „Kárpátok Őre" emlékművét, melyet számos nemzeti hagyományainkat megörökítő relikviánkkal együtt 1918-ban elpusztítottak.
A magyar kisebbség a romániai rendszerváltás után Tőkés László püspökkel az élen újra szerette volna felállítani Kolozsváron ezt az emlékművet. Ám ez politikai okokból nem sikerült. Így került Horváth Béres János szobrász és Tóth Vásárhelyi József építész alkotása a Szalajka-völgybe, melyet 2002. november 17-én avattak föl.
Nyugati gyepürendszer
A 13. században a gyepürendszer elveszítette hadászati jelentőségét, ennél fogva a királyi őrök szerepe is csökkent. Helyettük a gyepü vonalán belül kővár-rendszer épült ki, amely átvette a nyugati határ védelmének feladatát. Ámde Erdélyben még Jókai korában a múlt században is őrizték hivatásuk emlékét a székelyek.
Szilvásvárad
A magyar gazdák rendszeresen meglátogatják és megkoszorúzzák az emlékművet. Számukra Magyarország múltjának és jelenének őrzése szintén életfeladat. Szilvásvárad pedig valódi turista-paradicsom, ahol hazai és külföldi vendégek egyaránt tiszteleghetnek a magyarság eme szimbóluma előtt.
Kisvasúttal felmehetünk a Fátyol vízeséshez, majd onnan gyalog felsétálunk a hegyre, megnézzük az ősember-kőistállóját, az Ősemberbarlangot. Sajnos, a természet erői és a rosszindulatú emberek rombolása folytán a korlátok csak helyenként adnak védelmet a hegymászáshoz. A legveszélyesebb helyeken óvatosan kell járni, mert a korlát kidőlt, szanaszét hever, inkább útban fekszik, minthogy segítene a látogatóknak. Szomorú, hogy ilyen koldus lett mára az ország, hogy az útjelzések és korlátok karbantartására nincs pénz és emberi erő, holott
„Lábunk alatt tavasz kacag,
Nyíló kaktusz, áloe, pálma.”
Mint a század elején, Ady korában. Ő azonban még álmodhatott változásról, mi tudjuk, hogy nincsenek csodák. Csak az emberi akarat, erő, elszántság segíthet, vagyis magunk segíthetünk magunkon.
A fátyol-vízesés mellett sétálva lejuthatunk a pisztrángosig, majd a Csobogó mellett ízletes, gazdag ebédet kapunk. A szállás is kényelmes, megfizethető az egyszerű turistának is. Este pedig szalonnasütéssel, borocskával ünnepelhetjük az együttlétet.
Dobosy Ildikó
Mágikus helyek fórum
Szilvásvárad kapujában áll, fából faragták. Az arra sétálók először találgatják, pásztor-e vagy gazda, de katonasapkát visel, kezében karabély van. Eredetileg Kolozsvárott őrizte hazáját, de tizennyolcban a románok félre állították (tönkretették). Most újjászületett, átköltözött hozzánk, Magyarországra.
Tetszett a cikk?



