Heinrich Harrer német kutató és alpinista barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába megy, Tibet fővárosába, a Dalai Lámák ősi székhelyére a második világháború utáni években.

Heinrich Harrer német kutató és alpinista barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába megy, Tibet fővárosába, a Dalai Lámák ősi székhelyére a második világháború utáni években. Elsősorban róla szól a könyv, hogyan látja az éles szemű utazó és tapasztalt hegymászó szemével Tibet hétköznapjait, és a Dalai Láma udvarának életét. Hogyan kerül kapcsolatba és később barátságba a fiatal Dalai Lámával, és válik tanítójává az európai gondolkodásmód és technikai csodák megismertetésében.

Látni akarjuk a Dalai Lámát
Mély meghajlásban merevedik meg a tömeg, senki sem meri a tekintetét fölvetni. A nyugati vendégek kitűnnek, mert csak könnyedén hajlanak meg, hogy láthassák a Dalai Lámát! És íme - egy finom metszésű arc egészen közel hajlik a gyaloghintó üvegtáblájához, és rájuk mosolyog! Természetes báj, egy nemes arc és egy fiatal fiú mosolya! Ő is kíváncsi volt a vendégekre! Érezhették, ahogy megpihent rajtuk a tekintete!

Lassan, ünnepélyesen és harmonikus ritmusban halad el a gyaloghintó. Bámulatos, mennyire összehangolt a harminchat hintóvivő mozdulata. Később hallották, hogy hetekig gyakorolnak egy negyedik rangfokozatba tartozó nemes irányítása alatt a gyaloghintó pontos másolatával, így fejlesztik ki ezt a harmonikus járást.

A körmenet egyházi részének vége - most jön a világi hatalom. Pompás paripákon lovagol a kormány négy minisztere a gyaloghintó két oldalán. Mögöttük egy második hordszék következik, ugyanolyan pompás, mint az előző, csak kevesebb ember viszi. A régens, a hetvenhárom éves Tagtra Gyelcab Rinpocse, „a tigrisszikla, a nemes királyhelyettes” érkezik benne. Mereven bámul maga elé, nem üdvözli mosollyal a tömeget, úgy tűnik, egyetlen pillantást sem vet rá. Szigorú helyettese ő az ifjú istennek; és ugyanannyi az ellensége, mint a barátja. Szinte nyomasztó a tömeg némasága. Mögötte lovagolnak „az ország három oszlopának” képviselői, a szerai, a drepungi és a gandeni kolostor apátjai. Ők is viselik a sárga köpönyeget a csuha fölött, de ez gyapjúból van, és kopaszra nyírt fejükön papírmaséból készült, lapos, aranyozott kalapot viselnek. Aztán a világi nemesség jön rangfokozatok szerinti sorrendben. Minden csoport ruhája egységes, csak a fejfedők különbözőek. Groteszk látványt nyújtanak a köznemesek apró, fehér süvegei, amelyek csak a hajcsomót fedik, és szalaggal rögzítik az áll alatt.

A testőrség épülete előtt felcsendül az angol himnusz. Most viszik el a Dalai Láma gyaloghintóját, és tiszteletadásként rázendítenek az angol himnuszra! A testőrség karmesterét néhány más tiszttel együtt az angol hadseregben képezték ki Indiában. Ott megfigyelték, hogy ez a dallam milyen nagy szerepet játszik az ünnepségeken, és hazahozták ezt a dalt. Sőt még tibeti szöveget is írtak hozzá, ezt azonban sohasem énekelték.

A rezesbanda néhány félresikerült trombitahang kivételével egészen jól eljátszotta a himnuszt, majd a menet végéhez csatlakozott. Most a dudások játszanak skót dalokat. Az ötszáz fős városi rendőrség zenekara ez, ami már egészen a nyári kert közelében áll.
A tibeti zene csak az egyszólamú hangszerelést ismeri; dallamai az európai fülnek is kellemesek. Szomorú és vidám dalok váltakoznak, és a ritmus egy-egy darabban többször is változik.
Az ünnepi menet most eltűnik a kert tágra nyílt kapuinál. Odabent még egy hosszú szertartás következik, ami a hivatalnoki karnak rendezett ünnepi lakomával ér véget.

Mindennapi élet
A tömeg szétoszlik. Az emberek visszatérnek a munkájukhoz, vagy ha már kint vannak a szabadban, batyubálra használják fel a napot. Véget ért megint a nép életének egy évenként ismétlődő nagy eseménye. Az ünnepet szívesen elnyújtják még egy kicsit. A nemesi és kereskedőasszonyok bemutatják új nyári kalapjaikat, egy kicsit flörtölnek, hogy aztán hosszú időn át újra legyen miről beszélni. Amott nomádok szedik fel éppen a sátraikat, izzadva a meleg báránybőrbundákban; csak az ünnepi menetet akarták látni, aztán hűvösebb otthonukba, a Csangthangba vonulnak megint.

Ahogy egyetlen emberről sem tételeznék fel Tibetben, hogy nyáron Indiába zarándokol, úgy egyetlen nomád sem jön szívesen a meleg évszakban Lhászába. A város „csak” 3700 méter magasan fekszik, és a nomád, aki átlag ezer méterrel magasabban él, nem szokta meg az ilyen meleget. Az ünnepség középpontja tehát a Dalai Láma és a régens. Balra és jobbra egyenletesen csökken a rangsor. A körmenet élén a szerzetesek állnak, ez világos demonstrációja az államban elfoglalt helyüknek. Csak utánuk következik a világi nemesség.

Az egész államberendezés középpontja a vallás. Ezernyi megpróbáltatást vállal a zarándok, a távoli Csangthangból jön a nomád, hogy egyszer egy évben átélhesse hitének fényes megnyilvánulását, és aztán sokáig ebből a lelki élményből él kemény élete magányában. A hit irányítja a nép életének mindennapjait, szüntelenül forognak az imamalmok, lengenek az imazászlók a házak tetején, és a hegyek hágóin, és megállás nélkül mormolják a hívők a kegyes formulákat. Az eső, a szél, az összes természeti jelenségek, a jég- és hófedte hegyek magányos csúcsai mind az istenek jelenvalóságáról beszélnek, ha jégeső van, haragszanak, a bőség és a termékenység pedig jóindulatuk jele. A nép élete egyetlen isteni akarathoz igazodik, amelynek a lámák a közvetítői. Folyton fürkészik a jeleket, mindenben ott van a jó vagy a rossz ómen, szüntelenül imádkoznak, engesztelnek és hálálkodnak. Ott égnek mindenütt a vajmécsesek, a legelőkelőbb nemesi házban és a legmagányosabb nomád sátorban egyaránt. Akár a szegények rézedényeiben, akár a gazdagok aranycsészéiben pislákolnak a lángok - ugyanaz a hit gyújtja meg őket. A földi létnek nincs túl nagy értéke, a halál ténye sem borzalmas. Tudják, hogy újra fognak születni, és egy magasabbrendű létformát remélnek a következő életükre, amelyre kegyes életmóddal érdemessé válnak. Az egyház a legmagasabb instancia, és még a legegyszerűbb szerzetes is tiszteletet élvez a nép körében; „kuso”-nak szólítják, ami egyébként az alsó nemességet illeti meg. Minden családból legalább egy fiút a kolostori életnek szentelnek. Tiszteletüket fejezik ki ezzel az egyház iránt, és gyermeküknek jobb inkarnációt remélnek.

Sok szekta létezik ugyan, de csak külsőségekben különböznek egymástól. A belőlük sugárzó hívő áhítat elől aligha zárkózhat el az ember. Ha egy batyubálban egy hangya mászik valakin, gyengéden leveszik, és elviszik. Ha egy légy esik a teáscsészébe, akkor ez kisebb katasztrófa. Megmentik a fulladástól, hiszen lehet, hogy a halott nagymama újjászületése. Mindig és mindenütt igyekeznek ilyen lélek- és életmentéseket végrehajtani. Télen feltörik a befagyott pocsolyák jegét, és megmentik a halakat és férgeket, mielőtt megfagynának. Nyáron viszont kiszedik őket a kiszáradt pocsolyákból. Gyerekek, koldusok és szolgák gyakran órákig állnak a vízben, hogy kihalásszák a latyakból az ottmaradt élőlényeket.
Vödrökbe és konzervdobozokba gyűjtik őket, és a folyóban ismét szabadon engedik, hogy megmentsék a lelki üdvösségüket. Gyakran házról-házra járnak; és eladják a „megmentetteket” a jómódúaknak, hogy azoknak is részük lehessen a jócselekedetben. Minél több életet mentenek meg, annál boldogabbak. Ez a minden teremtménnyel való gyengéd összetartozás tudata egészen megrendítő jellemvonásuk.

Törvénykezés
Jellemző volt a minden élőlénnyel szembeni pozitív beállítottságukra az a rendelet is, amely a fiatal Dalai Láma hároméves meditációjának időtartamára egész Tibetben beszüntetett minden építkezést, mert a földmunkáknál elkerülhetetlen, hogy férgeket és rovarokat öljenek meg, bármennyire is igyekeznek óvatosan dolgozni. Gyorsfutárokat küldtek az ország minden zugába, s a legutolsó paraszttanyáig is eljutott a parancs. Egyértelmű tehát az is, hogy halálbüntetés sincs Tibetben. A gyilkosság a legocsmányabb bűntettnek számít, de a tettest csak megkorbácsolják, és vasbéklyókat kovácsolnak a bokájára. A lopást és a kisebb vétségeket is nyilvános korbácsolással büntetik. A bűnösnek egy fatáblát akasztanak a nyakába, amire ráírják a vétkét, és néhány napig a pellengérre állítják. De ide is eljönnek az emberek, és enni- és innivalót hoznak neki.

Ha útonállókat vagy rablókat kapnak el, bíróság elé állítják őket. Büntetésül többnyire levágják a kezüket vagy a lábukat. A politikai bűnöket nagyon szigorúan megtorolják. Ma is beszélnek még a tengyelingi kolostor szerzeteseiről, akik negyven évvel ezelőtt megpróbáltak a kínaiakkal paktálni. Kolostorukat lerombolták, a nevüket törölték.

Hivatásos bírói kar nincs Tibetben. Minden egyes eset kivizsgálását két vagy három nemesre bízzák. Ez sajnos gyakran megvesztegetésekhez vezet, mert csak kevés nemes áll a rendíthetetlen igazságosság hírében. A megvesztegetéseket nyíltan a hűbéri rendszer egyik bevételi forrásának tekintik, és előfordul az is, hogy egyes peres ügyeket javadalomként osztogatnak. Azonban ha valaki úgy érzi, hogy igazságtalanul ítélték el, van egy lehetősége: bármelyik körmeneten személyesen nyújthat át a Dalai Lámának egy levelet. Ezért a szertartásba ütköző vétségért ugyan megbüntetik, de ha a Dalai Láma úgy találja, hogy igaza van, azonnal kegyelmet kap. Ha ellenben kiderül, hogy nincs igaza, akkor duplán bűnhődik szemtelenségéért...
Magának a szent városnak a területén - kivéve a huszonegy napos újévi szerzetesuralmat - a városi elöljáróság az illetékes bírói hatóság is. Két világi hivatalnokot bíznak meg külön ezzel a feladattal, és mindig tele vannak munkával, mert a zarándokokkal együtt a csőcselék is a városba jön.

Ez alól csak a félig tibeti, félig nepáli kacarák a kivételek. Nekik saját hatóságuk van, ami felerészben tibetiekből, felerészben nepáliakból áll. Ez a hivatal gondoskodik egyúttal a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokról is.

Az író szemtanúként látta és élte a helyszínen a Tibettel szemben mindig résen álló nagyhatalom, Kína gátlástalan, rafinált politikai sakkjátszmáit, és leplezetlen végjátékként 1949-ben a világ tetejének gyarmatosítását.

Dobosy Ildikó

Fejtsd meg a 7 pecsétes titkokat! - Irány a játék!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.