Az Óbudai sziget északi csúcsával szemközt fekvõ, forrásokban és vízlevezetõ árkokban gazdag területen az 1. század végérõl és a 2. század elejérõl származnak az elsõ településnyomok. A kezdetben falusias szerkezetû település fából és agyagból készült építményeit a 2. században váltották fel a kõépületek. A település szerkezetét ekkor már a tudatos városrendezési elvek alakították. A város Hadrianus uralkodása idején (feltehetõen 124 körül) municipium rangot kapott, s ettõl kezdve önálló közigazgatási egységként mûködött. Septimius Severus uralkodása idején (194-ben) colonia rangot kap a város.
Ezt követõen, a 2.-3. század fordulóján, érte el a város legnagyobb kiterjedését, lakóinak száma 10-12000-re becsülhetõ. A 4. század második felétõl kezdõdõen fokozatosan csökkent a polgárváros lakóinak száma, s az 5. század elejérõl csak szórványos adatok tanúskodnak az épületek használatáról.
Mágikus helyek fórum
Bár a római kor négy évszázada alatt a polgári városrész településszerkezete, kiterjedése folyamatosan változott, jellegzetes építészeti elemei - a vízvezeték pillérek, az amfiteátrum és a városfal négyszöge - mindvégig a felszínen nyomon követhetõk voltak, s a mai városképnek is meghatározó elemei maradtak.
Az aquincumi polgárváros kb. egyharmadát mutatja be a múzeum körül elterülõ régészeti park. A jelenleg látható alaprajzok zömmel a 2-3. század fordulójának állapotát tükrözik.
Az észak-déli és a kelet-nyugati fõútvonalak keresztezõdésénél található a város fóruma, amelynek viszonylag kis mérete a helyi adottságokhoz és lehetõségekhez igazodott. A fórum körzetéhez tartozott a császárkultusz szentélye, a basilica, a nagy közfürdõ és a tabernasor.
A fõúttól távolabb, a város délkeleti és északi részében kézmûves lakások, mûhelyek (kelmefestõ, bronzöntõ) helyezkedtek el. A zajos fõútvonalaktól távolabb jómódú polgárok, városi tisztségviselõk díszes lakóházai épültek, háziszentéllyel, magánfürdõvel. A várost ipari övezet vette körül. A fõútvonalak és a Duna viziútja mentén fazekas üzemek mûködtek.
A 3. századtól kezdõdõen a dunai összeköttetést jelentõ kelet-nyugati fõút egyre forgalmasabbá vált, mutatva az egyre növekvõ kereskedelmet. Ekkor épült a húspiac (macellum) is. A korábbi lazább szerkezetû beépítést egy sûrûbb, nagyobb népsûrûségre utaló beépítettség váltotta fel.
A 4. században a védmûveken végrehajtott nagyobb és a lakóépületek egyikén-másikán elvégzett kisebb javítások mellett egy ókeresztény bazilika volt szinte az egyetlen új építmény, amellyel a polgárváros rendelkezett.
A héten nyit az Aquincumi Múzeum
Óbudán az Aquincumi Múzeum három kiállítással várja az érdeklődőket csütörtöktől.
Az Istenek, katonák, polgárok című állandó kiállításon Aquincum, a római kori polgárváros hétköznapjait mutatják be. Látható lesz ismét a híres vízi orgona a harmadik századból, valamint sisakok, pajzsok, isten szobrocskák, korabeli szerszámok, fazekas munkák, agyagedények és egy agyagmaszk.
A látogatók az időszaki tárlaton a tavalyi budapesti régészeti ásatásokon előkerült legszebb és legértékesebb leleteket csodálhatják meg. Az ásatásokat térkép teszi áttekinthetővé. Ebből megtudható, hogy 2005-ben a múzeum régészei Budaújlak, Víziváros és Albertfalva területén, valamint az M6-os és az M0-ás autópálya nyomvonalán folytattak leletmentő ásatásokat. A vitrinekbe változatos formájú kerámiák, üvegek és viseleti tárgyak, mellettük pedig három őskori és római kori sír rekonstrukciója látható.
A másik időszaki kiállítás az Állatok az emberek világában címet viseli. A budapesti ásatásokon sok ezer állatcsont, főként lovaké, és csontból készült eszközök, tárgyak, ruha maradványok kerültek elő. Az archeo-zoológusok ezeket a csontokat vizsgálva próbálnak meg fényt deríteni arra, hogy milyen volt a kapcsolat állat és ember között a római korban - ezt mutatja be a tárlat.
A múzeum május 6-án és 7-én kétnapos Pompa Romana címmel szervez programot. A tervek szerint római kori ruhákban vonulnak föl felnőttek és gyerekek a Nagyszombat utcai amfiteátrumtól a Flórián térig, ahol ünnepi őrségváltás is lesz, illetve a Római Fürdőtől, a mai strandtól az Aquincumi Múzeum romkertjéig.
N.G.
Aquincum
Az Óbudai sziget északi csúcsával szemközt fekvõ, forrásokban és vízlevezetõ árkokban gazdag területen az 1. század végérõl és a 2. század elejérõl származnak az elsõ településnyomok. A kezdetben falusias szerkezetû
Tetszett a cikk?



