San Francisco kikötőjének bejárata felett áll egy híd, ami régen elvesztette a leg-gel kezdődő jelzőinek legtöbbjét, egytől viszont nehezen válik meg. A legszebb kábelhíd címtől. Vöröses színével méltóságteljesen áll a Csendes óceán partján. Hatalmas ívével szinte óvó, búcsú- vagy köszöntő ölelést nyújt az alatta áthaladó óriási kereskedelmi-, hadi- és személyszállító hajóknak, és a kisebb-nagyobb motoros és vitorlás járgányoknak.
San Francisco ékessége
A Golden Gate híd sokáig csodaszámba ment méreteivel, merész műszaki kivitelezésével. A XX. század végéig több, nagyobb híd épült a világ több pontján, de az "Aranyhíd" méretei még manapság is tiszteletet parancsolóak. A hídpálya 78 méter magasan íveli át a vizet. A pillérek további 150 méter magasra emelkednek. A feszítő kábelek átlagosan 90 cm átmérőjűek. A két pillér közötti távolság 1,2 km hosszú. Az egész építmény 1,6 km-nyi távolságot köt össze. A San Francisco-i öböl bejárata mindig fontos szerepet töltött be a város életében. Itt tudták a legjobban ellenőrzésük alatt tartani a hajóforgalmat. A régi ellenőrzőpont, egy kis erődítmény fennmaradt az utókor számára köszönhetően a hídnak is. Ugyanis az öböl város felöli partjához közeli kis szigeten létesült az egyik pillér úgy, hogy a hatalmas kőépítmény teljesen körbefogja az eltörpült kis régi falakat.
A Winfield Scott erődítmény sztorija
A hadsereg építtette a kis erődítményt 1854-ben. A felszerelt ágyúk olyan nagyok voltak, hogy át lehetett velük lőni az öböl túlsó partjára is. Így akadályozhatták meg az ott állomásozó katonák az ellenséges hajók bejutását az öbölben lévő kikötőbe. 1879-ben történt egy emlékezetes eset az erőd életében, ami nem védelmi tevékenységével függött össze. Az erőd parancsnoka a kis szigeten élt családjával együtt, a falakon belül. Egy csodálatosan szép nyári napon híre jött, hogy a polgárháború győztes tábornoka, Ulysses S. Grant, a későbbi elnök érkezik a kaliforniai városba. Méltó üdvözlést terveztek el hajójának kikötése előtt. Az erőd ágyúival díszsortüzet akartak adni, amint a tábornok hajója közelbe érkezik a bejárathoz. Igen ám, de az erőd parancsnokának kisfia előző nap játékból teletömte szénporral az ágyúk csöveit, így azok nem voltak alkalmasak az elsütésre. A kisfiú úgy hitte, hogy segítségére lesz a katonáknak, ha előkészíti az ágyúkat. Csakhogy nem ismerete a puskapor (amit egyébként szigorúan őriztek, így hozzá sem férhetett volna) és a szabadon, kupacokban álló szénpor közötti különbséget. Az elmaradt üdvözlő díszsortűz miatt kissé hűvösre sikerült az illusztris vendég látogatása. Ettől függetlenül San Francisco az elkövetkező évtizedekben olyan rohamosan fejlődött, hogy a XX. század elején felmerült egy gigantikus híd megépítésének az ötlete.
Amikor egy ismert kép megelevenedik
Kanyargós, de széles és forgalmas úton közeledek a nagyváros felé. Az előző napokat Kalifornia partvidékén a természetben töltöttem. Fokozódó izgalommal fürkészem a távoli horizontot, hogy minél hamarabb megpillanthassam várt uticélomat, San Francisco-t. Sok film helyszínéül szolgált már és ismert képek kavarognak a gondolataimban. A dimbes- dombos utcák, a központ jellegzetes felhőkarcolói, Pálmafákkal tűzdelt tengerparti idill, a drótkötélen vontatott villamosok, na és persze a legfontosabb jelkép a Golden Gate híd. Még nincs arról fogalmam, hogy milyen szögből fogom először megpillantani, csak annyit tudok, hogy az út, amin haladok, a hídhoz vezet, és azon át fogok hajtani. A kopár dombvidék ügyesen rejti az egyre közeledő várost. Alacsony házas, ipari jellegű, külvárosi részen autózom már és a helyi rádióadók tucatjai is emlékeztetnek arra, hogy egy mozgalmas, lüktető nagyváros közelében járok. A dombok nem szelídülnek, így az autóút kanyarog jobbra és balra. Egyszer csak előbukkannak a hatalmas vörös színű hídpillérek csúcsai. A híd ott ívelt előttem méltóságteljesen, hatalmas forgalommal a hátán. A háttérben tisztán kivehetőek a központban elhelyezkedő felhőkarcolók, közülük ismerősként ágaskodik egy erősen elnyújtott piramis alakú, amit olyan jól megismerhettünk szinte mindegyik S.F-ban játszódó krimiből, vígjátékból. Pontosan emlékeztem a "Piszkos Harry", a "Mi van Doki?" és az "Elemi ösztön" képsoraira.
Gyalogos felfedezés
A hídfeljárat előtt közvetlenül lekanyarodok az útról, és a parkolóban leállítom az autómat. Szinte remegve szállok ki és sétálok el a gyalogos feljáróig. A korlátnál lenézek a part széléhez és már itt szédítő a mélység. Ahogy előretekintek a híd túloldala felé a szerkezet ívelése egy komoly dombként domborul előttem. Milyen mélység lesz a közepén, kérdezem magamtól. Nekivágok először gyalog felfedezni ezt a csodát. Nyolc sávon hömpölyög a forgalom. Nagy a zaj és még nagyobb a szél. Ez most kedvemre van, hiszen teljesen tiszta kép tárul elém, és jól láthatom a hatalmas öböl bejáratát. A híd alatt a vízen is nagy a forgalom. Az egyébként óriási hajók teljesen eltörpülnek a fölébük tornyosuló hatalmas pillérekhez viszonyítva. Nincs semmi, ami a vörös kapuk fölé magasodna. A sirályok repdesnek a kristálytiszta kék égen, de egyikük sem merészkedik az acélkolosszus teteje fölé. A híd gyalogjárdáján meglepően sok gyalogost látok. Legtöbbjük bámészkodó turista.
Egy hevesen mindenfelé fényképezkedő Japán csoportot kerülök meg, hogy folytassam az utam a híd közepe felé. Kisebb nagyobb sétáló embercsoportot hagyok el, de számottevő számban járnak erre görkorcsolyával és kerékpárral is. Az egyre süllyedő hatalmas kábelköteg jelzi, hogy nemsokára elérem a középpontot. Ott pontosan szemmagasságba kerül a közel egy méter átmérőjű acélsodrony köteg. Ijesztő méretű. Itt is lenézek a mélybe, ahol hangyányi embereket látok egy közepes méretű sétahajón, ahogy felfelé tekingetnek a hídra. Némelyiküket még integetni is vélem, de nem vagyok benne biztos. Az öbölben különböző hajók, vitorlások láthatók. Mindegyikük egy kis fehér tajtékcsíkot húz az egyébként is fodrozódó zöldes vízben. A távolban látom a börtönéről elhíresült szigetet, Alcapone valamikori, hosszú távú lakhelyét, az Alcatrazt. Kis hajók közlekednek a túloldali, közelebbi partról kikötőjébe. Apró pontokként jól kivehető, hogy a fedélzet mindegyiken tele van. Ja ez is egy jelentős turista látványosság.
Gépesített felfedezés és átkelés
A híd feléig és vissza megtett sétám, bámészkodással együtt is igénybe vett egy teljes órát. Ezután jött számomra a "második menet". A parkolóban hagyott autómba szállva áthajtani a kocsiúton is. Amennyire csak lehetséges volt, olyan lassan haladtam a legszélső sávban. Ezzel alaposan kivívtam rohanó autóstársaim haragját, akik heves dudálással próbáltak gyorsabb haladásra bírni. Nem vettem róluk tudomást, hiszen nem tudhatták, hogy utazásom egyik legérdekesebb élményét élem éppen át. Autóval persze túl gyorsan megtettem az utat ahhoz, hogy alaposabban is szemügyre vehessem az óceán felöli kilátást. A híd város felöli lehajtójához érve elhatároztam, hogy még egy kört megyek a kocsival, így lesz több módom körülnézni. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen nehéz vállalkozásba vágok ezzel a fordulóval. A leereszkedés a magas hídról ugyanis bevezetett a város belső főutcájának egyikére, ahonnan hiába próbáltam következetesen balra tartva több jelzőlámpás kereszteződésen is bekanyarodni, valahogy a híd alá vezető egyik gyorsforgalmi útra tévedtem.
Mindig próbáltam szememmel követni a vörös pillérek tetejét, de azok egyre csak magasodni kezdtek, mígnem ott tornyosultak előttem elképesztő magasan. Az út egyik kis kivételes elakadásokra fenntartott kiállójában megálltam és megpróbáltam visszasétálni a híd alá. A környék nagyon lehangoló volt. Magas drótkerítések övezték a többsávos autóutat, és rengeteg szemét, roncs jelezte, hogy nagy valószínűséggel nem a város egyik előkelő negyedében járok. Minden bátorságomra szükség volt, hogy megtegyem azt a rövid kis sétát, mert közben előtűntek mindenféle zűrös kinézetű alakok, akik vagy kéregettek, vagy csak fenyegetően fürkésztek. Azért megérte alulról is megszemlélni ezt a csodálatos építményt, hiszen innen is lélegzetelállító látványt nyújtott. Vissza az autóhoz futva tettem meg az utat és gyors gázt adva elhagytam a környéket. Az elkövetkező napokban elszántan jártam San Francisco utcáit és számos alakalommal előbukkant a híd sziluettje a távolban. Minden esetben nagyon kecses és szép látványt nyújtott.
San Francisco kikötőjének bejárata felett áll egy híd, ami régen elvesztette a leg-gel kezdődő jelzőinek legtöbbjét, egytől viszont nehezen válik meg. A legszebb kábelhíd címtől. Vöröses színével méltóságteljesen áll a Csendes óceán partján. Hatalmas ívével szinte óvó, búcsú- vagy köszöntő ölelést nyújt az alatta áthaladó óriási kereskedelmi-, hadi- és személyszállító hajóknak, és a kisebb-nagyobb motoros és vitorlás járgányoknak.
Tetszett a cikk?



