Kr. e. 1900-800
Az ókori civilizációk egyik jelentős birodalmát alkották a hettiták, de létük, államuk és kultúrájuk nyomaira csak a 19. században bukkantak. A tudósok több elméletet állítottak fel eredetükre és nyelvükre vonatkozóan, ezek közül az egyik legjelentősebb Bedrich Hrozny nevéhez fuződik, aki 1915-ben cikkében azt állította, hogy az Anatólia szívében néhány évtizeddel azelőtt fellelt táblák nyelve az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Két évvel később megjelentetett könyvében részletesen ismertette e nyelv szerkezetét, és az általa elvégzett szórokonításokat. A nép, amelynek nyelvét megfejtette, Kr. e. a II. évezredben Kis-Ázsiában hozott létre jelentős birodalmat.
A hettiták nyomai
Anatóliában, Ankarától 150 km-re található a mai Boghazköy falu, ennek közelében fekszik az egykori hettita főváros, Hattusas. A város romjait 1834-ben fedezte fel egy francia utazó. Mivel a rommező meglehetősen nagyméretu volt, eleinte a görög-római időszak valamelyik városával próbálták azonosítani. Az 1880-as években azonban A. H. Sayce olyan szobrokat talált, amelyek mind stílusukban, mind a rajtuk lévő piktografikus, azaz képírásban megegyeztek az Észak-Szíriából már ismert és nagy területen fellelt alkotásokkal. Ezt az írást Sayce a Biblia és az akkor már megfejtett egyiptomi szövegek alapján hettitának nevezte el.
Néhány évvel később kerültek elő az első ékírásos agyagtáblák, némelyikük a már ismert akkád, némelyikük viszont egy ismeretlen nyelven íródott. E nyelvet hol hettitának, hol ékírásos hettitának nevezték el, megkülönböztetendő a hettitának vélt piktografikus írástól. 1906-ban Büyükkale nyugati lejtőjén mintegy 2500 táblát találtak, köztük II. Ramszesz fáraó és III. Hattusilis hettita király szerződésének szövegét hettita nyelven. E táblákból kiderült, hogy a várost Hattusasnak hívták. A következő években felszínre kerültek az erődítés egyes részei, valamint néhány nagyobb épület, amelyek egy része biztosan templom volt. A két világháború miatt a rendszeres ásatások csak 1952-ben kezdődtek el Kurt Bittel irányításával, és a mai napig tartanak.
Hattik, hettiták, hurrik
Nem ritka jelenség a történelemben, hogy egy népet máshogy neveznek szomszédai, mint ők saját magukat. Ez történt a hettitákkal, akik "külső" nevüket az előttük itt élt hatti néptől örökölték. Az ezredforduló tájékán áramlottak be az indoeurópai népcsoportok, melyek közül a hettiták voltak a legnépesebbek. Amikor Kr. e. 1900 körül az asszír kereskedők megélénkülő tevékenységével együtt az írásos emlékek is megjelentek a térségben, néhány fejedelemségnek már biztosan hettita uralkodója volt, mint ahogy az agyagtáblák névanyagában is felbukkantak indoeurópai, köztük hettita nevek.
Hattusilis idejében a királyság hihetetlen gyorsan terjeszkedett dél és kelet felé: hamarosan már az észak-szíriai területeket fosztogatták. Kr. e. 15. században több más államhoz hasonlóan a hettita trónra is hurri származású dinasztia került.
A nagyhatalom
A hettiták újbóli felemelkedése a Kr. e. 15-14. század fordulóján Tudhalijassal kezdődik, aki korábban elveszett területeket foglalt vissza. A Mitanni lehanyatlásával kialakuló légüres szíriai térbe a hettiták nyomultak be, és dinamikus déli terjeszkedésük közvetlenül fenyegette az egyiptomi fennhatóságot. Így lett a kezdetben jó kapcsolatokat ápoló két állam a hettiták megerősödése miatt ellenség.
tovább
Pálfi Zoltán
Anatóliában, Ankarától 150 km-re található a mai Boghazköy falu, ennek közelében fekszik az egykori hettita főváros, Hattusas. A város romjait 1834-ben fedezte fel egy francia utazó. Mivel a rommező meglehetősen nagyméretu volt, eleinte a görög-római időszak valamelyik városával próbálták azonosítani.
Tetszett a cikk?



