Az újrafelfedező-újraértelmező szerepét Papolczy Péter látja el, aki nem egyszerűen újrafordította a szövegeket, hanem nagy bátorsággal átírta, újraköltötte azokat. Az eddig műfordításairól ismert Papolczy nem a hagyományos fordító alapállásából közelít választott tárgyához: a kötet új fordításai nem törekednek szöveghűségre. Papolczy saját(os) Shakespeare-szonettjeinek célja, hogy hidat ékeljenek az irodalomtankönyvek Shakespeare-képe és a Z-generációs Shakespeare olvasók ismeretei közé.

Az új szövegekben telefonhívások, szakdolgozatírás, mozizások, éjszakai bulizások adják a referenciákat, és kínálnak csatlakozási pontokat a legújabb olvasók számára, miközben a téma mit sem vesztett frissességéből: a vágyakozás, a néha reménytelen, kegyetlen, gyakran elsöprően gyönyörű szerelmi viszony két ember között ugyanolyan aktuális mint Shakespeare korában és szonettjeiben.
Az aktualizálás mellett a Hogyne szeretnélek! kötet talán legizgalmasabb vonása a három szerző, az újraértelemző Papolczy, a kanonizált fordító Szabó Lőrinc és az eredeti Shakespeare szövegek kölcsönhatásba hozása.
Minden szonett esetében együtt szerepel a legfrissebb változat, a Szabó Lőrinc-féle fordítás, és az eredeti angol vers. A három szövegváltozat párbeszédét színesítik Papolczy szonettblokkok után írt izgalmas kommentárjai az eredeti szövegek nyelvjátékairól. Például megtudhatjuk, hogy honnan ered Mark Twain művészneve, vagy hogy mi köze az eredeti angol férj szónak a farkasemberekhez.
Kapcsolódó cikkek
Ahogy Papolczy Péter egy interjúban elmondta: „A kötetben megjelent szöveg inkább átírások, játékok az eredetivel, amelyek azért reményeim szerint mégis közelebb hozzák az olvasóhoz a szonetteket. Shakespeare szonettjei azért különlegesek, mert szemben más szerzők szonettjeivel az intim kapcsolatok nagyon is hétköznapi, felismerhető momentumait járják körül, és mai olvasókat is meg tudnak szólítani – ha ennek nincsenek értelmezési akadályai.”



