Ha pedig már egyáltalán nem kicsi, akkor azt is meghallja, ami a szöveg mögött van. Azokat a dolgokat, amiket szégyenlősen nem mondunk el, pedig lényegében nem változik a világ. Próbákkal, segítőkkel, diadalokkal, bukásokkal rakja tele ma is az utat, amit mégis bejárhatunk a maga teljességében, ha elég bátrak és elszántak vagyunk. Ha mi magunk fel is adjuk néha, lányainknak egészen biztosan azt kívánjuk, hogy állják ki a próbákat, győzzék le a nehézségeiket, és váljanak a saját birodalmuk királynőjévé. Ehhez azonban nem árt mesélni nekik.

Arról, hogy ha tépelődünk egy kapu átlépése előtt, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem a mi kapunk.
Arról, hogy amikor azt érezzük, királyok vagyunk és miénk a világ, az még talán csak az út fele, és tovább kell menni, hogy ott ne ragadjunk a kis pünkösdi királyságunkban.
Arról, hogy néha eljön az ideje a régi dolgok teljes „halálának”, az új életünk feltámadása érdekében.
Arról, hogy a végén, amikor megvan a siker és valódi hősnővé válunk, akkor bizony vissza kell adni a közösségnek a legfontosabb kincset, amit megszereztünk. Ami által egyébként még gazdagabbá válunk.
A Tulipános mesék tizenkét nőről szól, akiknek a varázsereje abban áll, hogy mélyen hisznek benne, hogy minden jól alakul. Lehet, hogy ez banális. Talán nem is túl trendi. Mégis, ott, a kockás takaró alatt, összebújva a lányoddal, ez nem teljesen mindegy?!
Ami a lányodat gyógyítja, ami őt erővel tölti el, az téged is meg fog gyógyítani. Ami őt végigviszi az útján, az téged is végigsegít a sajátodon. A Tulipános mesék, ahogy a címben is olvashattátok: történetek anyáknak és lányaiknak. Történetek nőknek, és lánykáknak. Tizenkét mese azoknak, akiknek még mesélnek, és azoknak, akiknek már régen nem. Azoknak, akiknek soha nem meséltek. Azoknak, akik hisznek a varázslatban, és szeretnek elidőzni az álom és az ébrenlét határán.
Az első két kötet (Lili és Ida) már megjelent, előkészületben: Anna!




