
Wéber Anikó Cseresznyeliget titka című új regényének főszereplője, Kitti, ötödikes lány. Egyáltalán nem számít menőnek, inkább furának tartják a saját barátai is. Sőt: ő is unalmasnak érzi magát és az életét is.
Egy ötfős baráti társaság tagja, de valahogy mindig ő az, aki egyedül marad ültetésnél, akinek az üzeneteire nem érkezik izgatott válasz, és akit egy kicsit különösnek is tartanak a többiek. Anyukája a 12. születésnapjáig azt sem engedi neki, hogy Instagram-fiókja legyen. Emiatt úgy érzi, még inkább kimarad az eseményekből. Mindenáron különlegessé szeretne válni, felmutatni valami izgalmasat és érdekeset, hogy végre róla is tudomást vegyenek, és ne ő legyen az, aki mindig a sor végén kullog. Egyedül neveli elfoglalt anyukája, ezért Kitti sokat van egymaga.
A nyári szünete sem ígérkezik kimondottan izgalmasnak: a nagybátyjáéknál kell töltenie két hónapot. Néhány napig teljes letargiában lustálkodik a cseresznyeligeti kertben, amikor végre valami felkelti az érdeklődését: nagybátyja elmeséli neki, hogy régen boszorkányok éltek a kis faluban, és valahol el van rejtve a titkos könyvük. Kitti fantáziája egyből beindul, nyomozni kezd, és közben új barátokra lel a szomszéd ikerpárban. Kitti a cseresznyeligeti nyár eseményeit levelekben meséli el édesanyjának, aki nemcsak végtelenül humoros és megértő, de talán a lány legjobb barátja is – fél szavakból is tudja, mi nyomja a lány lelkét és jótanácsokkal látja el őt.
A regény több társadalmi problémát is érint, mint a szegénység vagy a közösségi média nyomása a fiatalokra. Interjú a szerzővel.

Akkor kavarodnak fel az érzelmei, amikor apja új párra talál, aki igazából nagyon is kedves, de az ő megjelenése miatt a lányban feltör a régóta elnyomott veszteségérzés. És Katinka munkához lát: megpróbálja rekonstruálni a múltat, hogy megértse a benne zajló folyamatokat. Van-e olyan, hogy valami mindig fájni fog, és van-e olyan hiány az ember életében, ami örökre megmarad? És ha van, akkor mihez lehet kezdeni vele?
Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz, a könyv sem kínál számunkra ilyet, de foglalkozni velük nagyon fontos. A könyv olvasása közben belepillanthatunk Katinka írásgyakorlataiba, jó kreatív-írás tanácsokat olvashatunk, és a könyv végén lehetőség van saját történetünk megírására is, segítségként kigyűjtve a tanácsokat a történetből. A regényben az írás terápiás folyamattá is válik: az anya hiányának megértése, tudatosítása folyamatosan bontakozik ki Katinka történetében.
Kapcsolódó cikkek



