A Bartók Plusz Operafesztivál 2 évente hirdeti meg „A jövő kulcsa” Operaíró Versenyt. A nemzetközi megmérettetésre 2018-ban 19 komoly pályamű érkezett a világ minden tájáról. A zsűri 4 pályamunkát választott ki előzetesen, így a döntőben üdvözölhetjök Albin Friest (osztrák), Andorka Pétert (magyar), Juraj Filast (cseh) és Valentin Dubovszkojt (orosz). A zsűri elnöke Eötvös Péter. Az operákból félszcenírozott formában, zongorakísérettel hallhat keresztmetszetet a közönség.
2018. december 14. (péntek) 19:00
Zeneakadémia, Solti terem
(Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)
Az eseményre korlátozott számban 500 forintos egységáron lehet jegyet váltani ide kattintva.
A döntős operaírók így vallanak választott témáikról és az operáikban megfogalmazott zenei elképzeléseikről:
2018. december 14. (péntek) 19:00
Zeneakadémia, Solti terem
(Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)
Az eseményre korlátozott számban 500 forintos egységáron lehet jegyet váltani ide kattintva.
A döntős operaírók így vallanak választott témáikról és az operáikban megfogalmazott zenei elképzeléseikről:
.jpg)
ALBIN FRIES: NORA
„Az volt a tervem, hogy operámmal ellenpontozzam napjaink intellektuális zenedrámáit, és újra a szerelemről írjak egy operát. A szerelem, úgy tűnik, már nem mutatható be az atonális kortárs zenei eszközökkel. Korunk intellektuális, vagy más szóval apokaliptikus operái szintén kevés affinitást mutatnak az iránt a téma iránt, amely gyakorlatilag a múlt teljes operairodalmában domináns szerepet játszott. Szándékosan választottam érzelmes/szentimentális librettót. Tekintve, hogy az én zenei stílusom a tonális késői romantika, ez a történet is 1890 és 1910 között játszódik. Hogy mi az opera üzenete? Talán az, hogy Arthur, a főszereplő csak akkor értheti meg a szerelem tisztaságának fogalmát, amikor a saját gyermekét szereti.”

ANDORKA PÉTER: BOSZORKÁNYVÉR
„A darab allegorikus módon rólunk és kapcsolatainkról szól, de leginkább az igaz szerelemről és a hűségről, amelyben mélységesen hiszek. A zene minden esetben szoros kapcsolatban áll a cselekménnyel. Az operai hagyományokból ismert motívumtechnikát alkalmaztam, azt, hogy a zenekar zenei utalásokkal is meséljen a dialógokban el nem hangzó tartalmakról, összefüggéseket teremtsen múlt és jelen, illetve az elsőre esetleg nem összetartozónak vélt események között. A legfontosabb szereplők és néhány fontos fogalom, mint a halál, átok és szerelem külön-külön zenei anyagokat kaptak, amelyek a cselekménynek megfelelő módon kapcsolódnak össze, vetítenek előre eseményeket, vagy magyaráznak meg éppen valamit.”

JURAJ FILAS: JANE EYRE
„A Jane Eyre, Charlotte Brontë 19. századi írónő egyik leghíresebb regénye szenzációs dráma. A főhős jellemábrázolása megállja a helyét több nagy operahősnő mellett. Nagylelkűsége és modora inspirált a regény zenei feldolgozására. Operám üzenete annak a morálnak a dicsérete, amely a mai világban egyre ritkábban tapasztalható. A Jane Eyre zenéjével a történetet akartam alátámasztani, olyan értelemben, ahogy azt a 19. század operamesterei tették az általuk megzenésített színpadi darabokkal. A kompozíció több eleme utal az első TV-operámra („The cancer of the Will”, amellyel 1989-ben a salzburgi operafesztiválon Jacobs Suchard-díjat nyertem és világszerte vetítették), de a 20. század zenéit is felhasználtam saját zenei filozófiámhoz és esztétikámhoz igazítva.”

VALENTIN DUBOVSZKOJ: KŐANGYAL
„Marina Cvetajeva Kőangyal című drámája az orosz irodalom klasszikus darabja. Középpontjában az a kérdés áll, hogy hogyan mentse meg az ember a lelkét mindattól a szennytől és kicsapongástól, ami napjainkban normává vált. A cselekmény allegorikus, de könnyen alkalmazható a való világra is. Kant „belülről fakadó erkölcsi törvényét” az eltűnés veszélye fenyegeti. A veszély forrása a modern immoralitás, frivolitás, és a szellemi/lelki értékek elvesztése. Az operában a vezérmotívumok rendszere összetettebb kapcsolatokat hoz létre, mint amilyenek Cvetajeva drámájában fellelhetők.”



