Megfigyelték, hogy ha a gyerek születésekor az apa is jelen van, a későbbiekben jobban bevonódik az újszülöttel kapcsolatos teendőkbe. Akár azért, mert általában azok az apák mennek be a szülőszobába, akik nagyobb szerepet akarnak vállalni, akár azért, mert annak az apának, aki már az elején részességet érez a gyerek gondozásában, az apaszerep a későbbiekben is több örömet szerez.
• Ha az apa már a legelejétől fogvas esténként megfürdeti, játszik vele, a gyerek őt is rendszeres gondozójának fogja tekinteni. Az apát is jó érzéssel tölti el, ha azt érzi, hogy képes megnyugtatni a kisbabát, ha érzi, hogy a gyerek valóban az övé, ő az apja. Emellett ezzel a segítséggel az apa támogatja is az anyát, akinek különösen a kezdeti időszakban szüksége van a bátorításra.
• Ha munkából hazatér az apuka, ne várja el, hogy kiszolgálják, hanem próbáljon bekapcsolódni a teendőkbe!
• A kisgyereknek rendkívül fontos, hogy az anyát ne csak, mint egy őt gondozó és vele szinte szimbiotikus kapcsolatban lévő lényt tapasztalja, hanem lássa egy szimmetrikus, egyenrangú kapcsolatban is. Ha egy anya egyedül neveli a gyermekét, a kicsiben kialakulhat egy olyan kép az anyáról, aki mindenható, akinek minden helyzetben maximálisan ki van szolgáltatva. Ha az apa intenzíven jelen van a gyermek életében, megtapasztalja, hogy az anyja és az apja között másfajta kapcsolat létezik, és ez az érzés csökkenti a szorongásokat és mintát is szolgáltat egy egyenrangú kapcsolatról.
• A gyerek az igazi apai tekintélyt csak az anyán keresztül kapja meg. Az apai tekintély csak akkor számít a gyereknek, ha az anyának számít annak a férfinak a szava, aki az ő partnere.
• A "Mit fog szólni apa, ha hazajön!" vagy: "Jaj, de fog apa ennek örülni!" mondatokkal a gyerek fejében kezd fontos lenni az apa, mert az anya azt mondta, azt üzente, hogy fontos.
• Másfél-két éves gyerekeknél gyakori, hogy az anya nehezebben bír velük és könnyebben szót is fogadnak az apának, mint az anyának. Az apák ilyenkor hajlamosak félreérteni ezt a helyzetet, és azt a hibát felróni az anyának, hogy nem elég határozott a gyerekkel, rosszul neveli. Jó, ha tudjuk, ilyenkor csupán arról van szó, hogy sokkal fájdalmasabb elfogadni az anya tiltását, fegyelmezését, mert korábban vele volt szinte szimbiotikus kapcsolatban a gyerek, tőle kapott minden jót, az anyatejet, az egész napos odafigyelést és így tovább, míg az apától a kezdetektől más távolságban volt. Ilyenkor ez a félreértés vitába torkolhat a szülők közt, és egyfajta versengés alakulhat ki, hogy ki neveli jobban a gyereket. Sokszor elhangzik, hogy miért hallgat rám a gyerek és rád nem. Vagy az elkényeztetés vádjával illetik az anyákat. Nem erről van szó, csak egyszerűen más a kapcsolata a gyereknek a két szülőjével, másként viszonyul hozzájuk.
Másrészt "nagyobb szám" a gyereknek az a szülő, aki sokat van távol, akit nem lát egész nap. Ezért örül annyira, ha hazajön az apa és foglalkozik vele, ezért is fogad szót neki jobban. Jó akar lenni, mert azt hiszi, hogy akkor többet lesz vele az apa. Tehát teljesen természetes, hogy a gyerek másként reagál az apja fegyelmezésére, mint az anyáéra, hiszen más kapcsolatban vannak.
• Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekeknek feltétlenül szükségük van apafigurára. Ha ez nem alakul ki, a gyerek képzeletben hoz létre egy apaképet, amely nem a valóságnak megfelelő. Gyakran irreálisan idealizált, tökéletes képet alkotnak fantáziáikban. Ha nincs jelen egy valódi apa, aki a valóság talaján korrigálja ezt az idealizált képet, a gyerek ezzel a tökéletes apafigurával kezd el azonosulni, illetve vágyni rá. Természetesen ez lehetetlen, s emiatt rengeteg kudarcban, csalódásban lesz része.
• A nemi azonosulás tekintetében a szülők pusztán a jelenlétükkel megadják azokat a mintákat, amiket a gyerek az elején csak utánoz, majd beépíti magába és azonosul vele. De nemcsak az azonos nemű szülővel való azonosulás történik meg, hanem az ellenkező nemű partnerrel való bánásmód is kialakul. Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei kölcsönösen tisztelik egymást, ezt fogja természetesnek tekinteni és a saját felnőtt kapcsolatait is ennek nyomán fogja kialakítani. Három-öt éves kor között feléled a kicsikben az ellenkező nemű szülő iránti "nagy szerelem". Nagyon fontos, hogy ezt a "szerelmet" szavakkal vagy tettekkel ne bátorítsuk, ugyanakkor ne is nyomjuk el első próbálkozásaikat. Kislányoknál fontos, hogy az apja hogyan foglalkozik vele, mint lánygyerekkel, és hogyan viszonyul bontakozó nőiességéhez.
Ha a kislány azt érzi, hogy az apja büszke rá, értékeli szépségét, ügyességét és így tovább, akkor örülni fog a nőiességének, és a másik nemhez fűződő kapcsolataiban is örömforrást fog feltételezni. Ha az apa leértékeli, gyengének, ügyetlennek látja vagy kineveti lánya kezdeti próbálkozásait a női szerepekben, a kislány elbizonytalanodik, s azt éli meg, hogy értékesebb lenne az apjának, ha fiúnak születik. Férfias tulajdonságokkal kezd azonosulni, remélve, hogy az apja csodálatát így elnyerheti.
A kisfiúknál szintén fontos, hogy a nagy és csodált apa hogyan fogadja azokat a törekvéseket, amelyek arról szólnak, hogy szeretne olyan lenni, mint az apja. Ha az apa kis trónbitorlónak látja a fiát, akkor egy egészségtelen versengés alakulhat ki, ahol a gyerek csak veszthet.
• Az apa és gyermekei között is fontos a testi meghittség, az ölelés, az érintés. A gyereknek elsősorban biztonságot, szeretetet jelent, ha a szülőhöz érhet. Néha szexualizáltnak tűnhet a szülő szemében a gyerek viselkedése, és vannak, akik ettől megijednek, megpróbálják elhárítani a gyerek közeledését. Tudni kell, hogy a gyerek testi érintkezésre, szeretetre vágyik, és azt kell adni! Nem szabad félreérteni, másként értelmezni ezeket a megnyilvánulásokat, mert ezáltal akadályozzák a gyermek szexualitásának, szerelmi életének normális kifejlődését.
bzs
Általában azok az apák mennek be a szülőszobába, akik nagyobb szerepet akarnak vállalni, akár azért, mert annak az apának, aki már az elején részességet érez a gyerek gondozásában, az apaszerep a későbbiekben is több örömet szerez.
Tetszett a cikk?



