
molnárfecske geolokátorral
Természetvédelmi szempontból különösen fontos információ, hogy melyek a madarak azon afrikai és európai pihenőhelyei, ahol rövid idő alatt kell a madaraknak pótolni a kimerítő repülés tápanyagveszteségét. E madárfajok éves túlélési aránya igen alacsony. A Tiszán végzett kutatások alapján egy átlagos vonulási-telelési időszak során a fészkelő partifecskék 60 százaléka elpusztul, és hasonló értékek jellemzőek a molnárfecskék esetében is.

partifecske geolokátorral
A geolokátorok által rögzített fényadatok azt is feltárták, hogy a molnárfecskék az afrikai telelési időszakban üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra, ami fontos magyarázatul szolgálhat a hagyományos gyűrűzéssel jelölt madarak rendkívül alacsony afrikai megkerülésének okáról.
A Szaharától délre vonuló madárfajok közel kétharmada drámai csökkenést mutat Európában és Magyarországon. Ezek közé tartoznak a fecskék is: a Tisza közel 600 km-es hazai szakaszán a partifecske állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra, azaz 10 százalékára, a molnárfecskéinké pedig országosan felére csökkent 2015-re.
A megfogyatkozás okainak feltárásához nélkülözhetetlen, hogy megismerjük a vonulási és telelési területeket, és a madarakat ott érő hatásokat is. A klasszikus madárgyűrűzés azonban - az alacsony megkerülési esély miatt - a legtöbb kistestű vonuló madárfaj esetében sajnos kevés információval szolgál. Szemléletes példája ennek a molnárfecske, melynek 1,2 millió, Európában jelölt egyedéből mindössze 20(!) került meg a Szaharától délre 1994-ig: magyarán ennek a fajnak a telelőterülete és vonulási viselkedése mindeddig ismeretlen volt.
De mi is az a kistömegű geolokátor?
A vonuló madárfajok többségének testtömege 20 gramm alatti, így a nagyobb testű madaraknál látványos eredményeket mutató, jelenleg 5 gramm körüli jeladók ezeknél nem használhatóak, mert a méretük lényegesen meghaladja a madarakra felhelyezhető, a testtömeg maximum 4-5 százalékát elérő határt. A kutatás egyik célja éppen ezért a geolokátorok olyan mértékű miniatürizálása volt, hogy a 13-17 grammos fecskefajok esetében is használható legyen.

A madár hátára kis hátizsákként felhelyezett (egyébként hatósági engedélyeztetésen is átesett) geolokátor 2-5 percenként rögzíti a kis eszközt ért fény mennyiségét, mely információkat a madár Afrikából való visszatérése és ismételt befogása után a kutatók letöltik. Az így kapott adatok alapján megállapítható a napfelkelték és napnyugták időpontja minden napra, amely alapján kb. 200 és 300 km pontossággal meghatározható, hogy milyen földrajzi hosszúságon és szélességen volt az adott nappal/este a madár. A geolokátorral jelölt madarak megfigyelése, és következő évi, tehát egy teljes őszi-tavaszi vonulási periódust követő visszafogása azt is jelzi, hogy az eszköz nem befolyásolta az állatok mindennapi életét.
A fecskék védelmében a lakosság is sokat tehet, ennek lehetőségeiről itt olvashat



