- Köztudott rólatok, hogy szerelmi kapcsolatotok és zenei együttműködésetek 1990-ben kezdődött, amikor Osho asramjában találkoztatok. Hogyan emlékeztek vissza erre?
Deva Premal: Habár én 20, Miten pedig 42 éves volt akkor, a szívünk azonnal összekapcsolódott. Miten Osho zenészeinek egyike volt, én mindössze ennyit tudtam róla, attól eltekintve, hogy akármikor találkoztunk, mindig csodásan éreztem magamat. Nagyon sokat nevettünk... és ez most is így van. Ő írja a leggyönyörűbb dalokat, sokat közülük az ashram meditációs gyakorlataiból és ünnepeiből ismertem.
Miten: Én a ’70-es, ’80-as években sikeres karriert építettem fel énekesként és dalszerzőként, de egy idő után a rock’n’roll életformát nem találtam már érdekesnek és kiteljesítőnek. Ekkor kezdtem befelé fordulni, és ez a belső önismereti keresés vezetett el a meditációhoz. Ekkor találkoztam össze életem legfontosabb és legbefolyásosabb személyével, a lázadó misztikussal, Oshóval, és ekkor minden a helyére került. Célt adott az életemnek és elhozta annak megértését, hogy az életem lényege a kreatív káosz. A szemem kinyílt az új lehetőségekre, amelyek a mai napig folyamatosan tárulnak fel számomra.

– Sok tévhit él a köztudatban Osho személyével kapcsolatban – ti hogy éltétek meg az ott töltött időt, és mi volt az, ami arra ösztönzött, hogy tőle tanuljatok?
Deva Premal: Úgy gondolom, általában véve a spirituális tanítókkal kapcsolatban tele vagyunk tévhitekkel, előítéletekkel, főleg, ha valaki sosem tapasztalta meg, milyen egy guruval együtt lenni. Főleg Nyugaton az az elképzelés, hogy valakinek egy mestere, guruja van, annyira „szennyezett” és oly sok negatív jelentés kapcsolódik hozzá, hogy teljesen érthető, hogy az emberek óvatosak. Ez egy olyan dolog, amit nehezen lehet megmagyarázni, és ha nem vagy benne, kívülről furcsának tűnik – pont olyan, mint szerelmesnek lenni.
11 évesen voltam először Osho ashramjában. A szüleim vittek el oda, de semmit nem erőltettek rám. Részemről nem igazán intellektuális választás volt ez, valahogy vonzódtam ahhoz a közösséghez, és a meditációk és technikák, amiket ott gyakoroltunk, egyszerűen örömmel töltöttek el. Azonnal otthon éreztem ott magam és a tőle kapottakért egész életemben hálás leszek.
Miten: Nem is olyan könnyű a saját spirituális ösvényünkről beszélni, hiszen az egész életünk egy spirituális gyakorlat a zenének köszönhetően, amit játszunk. Oshóról órákat lehetne vitatkozni, hiszen valóban ellentmondásos figura volt. Nekem is számos jó okom volt rá, hogy az ő ashramjában éljek, de mindezek az okok elhalványulnak amellett a szeretet mellett, amit az elkötelezett tanítvány a guru közelében tapasztal. Mindez kívül esik az elme felfogóképességén és jelentéktelenné válik ahhoz a kapcsolathoz képest, ami az istenivel szövődik – erre a tapasztalatra nyit ajtót a guru. Nem szeretem kevésbé Oshót azért, mert lázadó szellem volt. Olyan ember volt, aki megtapasztalta az élet mélységeit és magasságait és minket is erre ösztönzött – vele nem volt középút.
Élheted úgy az életed, hogy bent élsz a házban, de élhetsz odakint a szélben is. Mi odakint éltünk a szélben, az esőben és a napsütésben, és ünnepeltük mindezt, és számomra ez nagy ajándék volt. Ezek által a tapasztalatok által ő ébresztett rá a valódi életre, de biztos vagyok benne, hogy ahány embert kérdezel Oshóról, mindannyian másképp számolnak majd be az élményeikről. Ez már csak így van, hiszen az ellentétek világában élünk, nem igaz?
Deva Premal: Persze a sajtó mindig kicsit kiszínezi vagy más színben tünteti fel a megtörtént eseményeket. Beszélhetünk a Rolls Royce-okról részletekbe menően, de mint minden hasonló történet esetében, ennek is van egy mélyebb rétege, amiben egy sajátos tanítás rejlik. Szerintem minden spirituális ösvényen vannak ellentmondások, valójában ez része is a spirituális keresésnek.

– A spirituális gyakorlat, amit követtek, hogyan hat a zenétekre és fordítva?
Miten: Nem lehet a kettőt élesen elkülöníteni. Amikor Deva és én találkoztunk az ashramban, a hely teljesen átitatódott a zenével, a zene volt maga a spirituális gyakorlat vagy ösvény, amit mi teljes természetességgel a magunkévá tettünk. Osho úgy gondolta, nincs szükség arra, hogy a Himalájába menjünk megvilágosodni, mikor megvan a saját világunk, amiben élhetünk. A fontos az, hogy találd meg a saját spirituális ösvényedet és nap mint nap éld meg a te saját világodban.
Mi is ezt tesszük: a mi spirituális ösvényünk az, hogy megosztjuk másokkal is a zenénket, és a zene révén az istenihez kapcsolunk másokat, mi magunk is összekapcsolódva vele. Sokan ugyanúgy élvezik ezt, ahogy mi is és az utazásaink során tapasztaltuk, hogy sokaknak segít a zenénk a saját egyéni spirituális útjukon. Tulajdonképpen egész évben a világot járjuk, zenélünk, kapcsolódunk a lelki tanítónkhoz és másokhoz, az ő spirituális irányzataikhoz, szóval bizonyos szempontból olyan, mintha mindig nyaralnánk.
Természetesen nem lehet megfeledkezni az üzleti oldaláról sem a dolognak, ezért ez az egész számunkra is egy nagy tanulási folyamat. Osho tanításai („A világban kell élnetek. Számotokra ez a valóság.”) sokat segítettek ennek megértésében. Ettől függetlenül ez nem olyan vállalkozás, amikor ajtókon kell kopogtatnunk és termékeket eladnunk, soha nem is volt olyan. A mi számunkra inkább olyan, mintha lenne egy értékes ékszerünk, amit felajánlunk mások számára. Ha elfogadják, az csodálatos, ha nem érdekli őket, az is csodálatos. Ez az egész egyszerre egy különleges spirituális kapcsolat és üzlet is egyben számunkra.

– Sokan szeretnék tudni, hogy a nevetek eredeti vagy egyfajta beavatási név?
Miten: A nevek, amiket most használunk – Deva Premal és Miten – szanszkrit nevek és Oshótól kaptuk sok-sok évvel ezelőtt. Deva egész pontosan 11 éves kora óta Deva Premal. A „Deva” jelentése isteni, a „Prem” szócska jelentése szeretet, a „Premal” pedig szeretni. Osho „Isteni szeretetnek” nevezte el annak idején azt a kicsi lányt. A mester az ember lelkébe lát, és Deva tényleg pont olyan, amilyen nevet kapott Oshótól. Nekem a barát jelentésű „Miten” nevet adta, első névként pedig azt, hogy „Prabhu”, aminek jelentése isten. Így a Prabhu Miten nagyjából azt jelenti, hogy Isten barátja. Isten a megmondhatója, akkoriban egy barátom sem volt, otthagytam Londonban mindent: a cégemet, az együttesemet, a menedzseremet, a kiadómat, mindent, s a következő percben már ott sem voltam. Belecsöppentem Osho világába, mivel olvastam egy könyvét, ami egész egyszerűen hozzám szólt, így nem is volt kérdéses, hogy mennem kell. Egyszerűen tudtam, hogy ott kell lennem. Osho így szólt hozzám: „Isten barátja vagy, légy önmagad barátja is.” Ezért a név, amit adott, nagyon kedves nekem és sokat jelent számomra.
- A zenétekben nagy rész jut az ősi védikus mantrák kántálásának. Miért pont ezeket választottátok és milyen hatással bírnak a szanszkrit mantrák?
Deva Premal: Valójában a mantrák választottak minket. Én a Gayatri mantrával nőttem fel, amelyet a legősibb mantrának tartanak. Apám ezt énekelte nekem, amikor még édesanyám hasában voltam, és ugyanúgy a születés közben is. Gyerekként esti altatódal gyanánt is ezt énekeltem, szóval a mantrák természetes módon váltak az életem részévé. Később elkezdtem további mantrák után kutatni, a szanszkrit szavak pedig olyan természetesen jöttek, hogy szinte legördültek a nyelvemről. Nem beszélek ezen a nyelven, de a szanszkrit hangok mégis nagyon ismerősek nekem. Ettől függetlenül vannak afrikai vagy éppen indián ihletésű dalaink is. Azokat énekeljük, amelyek megszólítanak bennünket, amelyekről érezzük, hogy hozzánk szólnak, még ha igen különféle kultúrákból származnak is. Ez az egyik legjobb dolog az egészben, amikor emberek összejönnek, együtt énekeljük ezeket a dalokat különféle, számunkra ismeretlen nyelveken, ami a tudatos elmén túl kapcsol össze bennünket.
Egyszerű formulákról van szó, amelyek lényegre törőek, olyanok, mint egy-egy távirat: egy mondatban összefoglalják a lényeget. A koncertjeinken együtt éneklünk a közönséggel, amit csend követ – nincs taps, már csak azért sem, hogy a hallgatók is elmélyülhessenek abban, amit hallottak és teljesen átadhassák magukat a mantra erejének.

- Mesélnétek néhány történetet, amivel találkoztatok, hogy mások életére hogyan hatottak a mantrák?
Deva Premal: Rengeteg lenyűgöző történetet kapunk e-mailben mások gyógyulásáról. Ezek közül csak egyetlen péld: találkoztam valakivel egyik koncertünkön, aki elmesélte, hogy autófényezés közben elájult és lebénult, és el kellett távolítani a csigolyákat a nyaki szakaszról. Így csak az izomzat tartotta a fejét, és elmondása szerint a Gayatri mantra éneklése segítette át ezen a nehéz perióduson, ez segített a bénulásból való kigyógyulásban – és most jól van.
Miten: Nekem a kedvencem az a rendőrnő, aki a rendőrautójában is mantrákat hallgat – szerintem ez nagyszerű.
- Miten, egyszer valahol így fogalmaztál: "A mi zenénk meditációból és az élet ünnepléséből születik. Nem az emberek szórakoztatása a célja.” Kifejtenéd, hogy értetted ezt?
Miten: Ez csupán annyit jelent, hogy mi nem szórakoztató előadóművészek vagyunk, sosem tekintettünk úgy a zenénkre és a koncertekre, mint egy klasszikus értelemben vett show-ra. Éneklés közben minél inkább félre tudunk állni az útból, Deva és én, annál inkább be tud áramlani az Isteni, annál inkább ott tud lenni minden résztvevővel. Félreállni az útból – ez számomra azt jelenti, hogy amennyire csak lehet, igyekszünk kilépni az egós viselkedésből, hogy egyszerűen csak nevessünk együtt, kövessünk el együtt hibákat, imádkozzunk együtt. Minden egy, és amikor ez megtörténik, az maga a csoda. Ezért lehetséges, hogy az isteni minőség szinte kézzelfoghatóvá válik a koncerteken.
Az ünneplés és a meditáció olyanok, mint egy madár két szárnya. Ha nem ünnepelsz, ülhetsz meditációs pózban fura, zord arckifejezéssel, de ha az ünneplést is megengeded, máris megjelenik a belső mosoly. Érzed a melegséget legbelül, és ez a két dolog az, ami egy embert teljessé tesz – mi ezt szeretnénk átadni a koncertjeinken.
- Köszönöm az interjút.
- Namasté.
Ezt az élményt tapasztalhatjuk meg 2015. 10. 17-én az előadók budapesti koncertjén.
Deva Premal, Miten & Manose: Songs for the Sangha turné További információ>>
Az interjút készítette Janet Atwood és Marcia Ora, fordította Kolontár Elvira.



