"Nem segít a férjem." Már ez a megfogalmazás is sokat mond. Arról szól, hogy a feladat egésze valaki másé. Aki ugyanis csak segít, annak a kötelessége is kevesebb, és a felelősség sem az övé. Háztartásról lévén szó, ezt a nők egy része ma is jó hírnek tekinti. Miért nem természetes, hogy a férfi is részt vesz a háztartási munkában?

"Nem segít a férjem." Már ez a megfogalmazás is sokat mond. Arról szól, hogy a feladat egésze valaki másé. Aki ugyanis csak segít, annak a kötelessége is kevesebb, és a felelősség sem az övé. Háztartásról lévén szó, ezt a nők egy része ma is jó hírnek tekinti. Miért nem természetes, hogy a férfi is részt vesz a háztartási munkában?

F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus írása a családi munkamegosztás problémájáról.
Van aki természetesnek gondolja, hogy a "házat" a nő "tartja", elvégre a táplálás, gondozás, ápolás a fejlett állatvilágban is az anya dolga. A kislányok bizonyíthatóan erősebb gondozói ösztönnel jönnek világra, míg a kisfiúkban nagyobb mennyiségben lehet kimutatni a küzdő szellemhez szükséges hormonokat. Az emberi faj esetében tartósan együtt marad a szülőpár, ezért az életben maradáshoz szükséges feladatokat is meg kellett osztani.

A tét az életben maradás volt
Tudunk olyan kultúrákról, ahol évszázadokig nőuralom volt. A paraszti társadalomban többnyire mindkét nem keményen dolgozott. A nők is kivették a részüket a mezőgazdasági munkákból, de a háziállatokat is többnyire az asszonyok látták el. A fennmaradt néprajzi emlékek tanúsága szerint mégis a férfiakat illette meg a kiszolgálás előjoga. A nőket - a szülést követő rövid időszakot leszámítva - nem kímélték meg a fizikai tehertételektől. Érdekes viszont, hogy a családi ügyekben való döntést nem feltétlenül a férfi hozta meg. Márpedig a döntéshozás a hatalom megosztásának egyik kulcskérdése. Az elmúlt évszázadok szépirodalmában is rengeteg példát olvashatunk arról, hogy a családanya rendelkezett olyan lélektani hatalommal, hogy akaratát keresztülvigye, légyen szó a gyerekek tanulásáról, vagy a családi vagyon körüli döntésekről. A házasságba hozott vagyon erősítette az asszonyt, de igazán csak akkor tudta érvényesíteni az akaratát, ha erős volt a személyisége.

Közelmúlt: a lázadás kora
A huszadik században a nők többsége kénytelen volt munkába állni, így egyre kevésbé volt védhető a férfiuralom. Lassan megkezdődött a lázadás, és a század közepére Európában - jogilag legalább is - kialakult az egyenrangúság. Persze, a nők nem egy esetben estek át a ló másik oldalára. Jött a versengés, a bizonyítási kényszer, a kimerülés és a szülői gondoskodás megtagadása. A férfiakat arra nevelik, hogy ne mutassák ki érzelmeiket, így sokkal kevésbé tudták megértetni asszonyaikkal, mi is a bajuk ezzel az új felállással. "Ha a férjemnek nincs kedve segíteni, nem hivatkozik olyan kitételekre, hogy "Ez nem férfimunka!". Inkább csöndben kibújik a feladat alól, vagy bebizonyítja, hogy nincs benne köszönet, ha megkérjük valamire. Vagyis inkább a csendes szabotázzsal fejezi ki nemtetszését."

Jelenkor: sértett nők, hajszolt férfiak
A gazdasági változások egyre több családba hozták vissza az aszimmetrikus munkamegosztást. Sok helyen a férfi két-három emberre való munkát végez, így a család átlagon felüli életszínvonalon él. Miért élnek ezek a családok gyakran mégis olyan boldogtalanul? A mai nők hozzászoktak az állandó kihívásokhoz és a megmérettetéshez. Nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy napjaik pusztán a kapcsolatok ápolásával és mások igényeinek kiszolgálásával teljenek. A mai szülőgenerációnak többnyire nincs meg a klasszikus anyaképe. Volt 4-5 bölcsődei gondozója, ugyanennyi óvónője, 10-20 általános iskolai tanára, napközis nénije. Egyikük sem mutatott olyan mély érdeklődést, amennyit a gyerek igényelt volna. Az anyja már hatéves korában is csak néhány órát töltött vele naponta, általában kapkodva az ezernyi tennivaló között. Kitől tanulta volna meg ez a lánygeneráció, hogy gyerekkel élni örömteli dolog? "Szakember leszel, vedd tudomásul, ez az életcélod." - sugallták a szülők. Egy-két otthon töltött év után az anya kiütéseket kap attól, hogy a rövidtávú célok között a mosogatásnak és a takarításnak kiemelt szerepe lesz.

Túlhajtott férjek
Nem kevésbé védtelen az új felállással szemben a túlhajtott vállalkozó férj sem, nem beszélve arról, hogy a férfiak többsége magába fojtja a problémáit. Feleségük viszont azt várja, hogy mikor végre hazajött a férj, megszűnjön egész napos magánya. Hogy megoszthassa valakivel gondjait, és hogy a társ végre enyhítsen a napi tennivalók egyhangúságán. ("Ma tíz órát szórakoztattam a gyereket, mert a torka miatt még nyűgös is volt - most te jössz!"). Ez az elvárás nemcsak a férfi fáradtsága miatt nem teljesül. Társunk szívesebben oszt tanácsokat, vagy értékeli a helyzetet, mintsem együtt érzően meghallgatna. "Csak el akartam mondani! Azt akartam, hogy együtt érezz velem, és nem azt, hogy most kiderítsd: az egészről én tehetek, mert hülye vagyok!". Vagyis esténként mindketten a másiktól várják az enyhülést, és mindketten csalódnak.

Jövő: Ismerjük fel élethelyzetünk csapdáit!
Mi a megoldás? Vannak olyan eszközök, amelyekkel enyhíthetők ezek a fájdalmak. Lehet, hogy érdemes lenne a családanyáknak tananyagszerűen is megtanítani élethelyzetük csapdáit, hogy megértsék: azért törvényszerű a csalódás, mert nem ismerik a csalódás forrásait. Meg kellene tanulniuk az önálló időstrukturálást, és rá kellene világítani a nemrég vállalt életszerepük értékeire. Sokat segíthetnek az önsegítő klubok és más érdeklődési köröket kielégítő elfoglaltságok (például a férfi-pszichológia) tanulmányozása. A vállalkozó férfiakon közvetlenül aligha lehet ebben a történeti szakaszban segíteni, hiszen a vad-kapitalista verseny megháromszorozza az eredeti neveltetésükből fakadó bizonyítási kényszert és a segítség minden áron való elutasítását. Újra csak mi nők tehetünk azért, hogy nekik is jobb legyen!

F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.