Sajátos élet vár arra, aki az utcán nőtt fel. Másképp gondolkodik a világról. Más az értékrendje, mert errefelé más számít lényegesnek. Az utcalányok, stricik, orgazdák, korrupt rendőrök, tolvajok és börtönbe készülő vagy éppen szabaduló ártatlanok között elveszettnek érzi magát a hétköznapi ember. De ebből a fajtából kevés akad errefelé. Ha valaki ide születik, nem nehéz megjósolni, mi lesz a sorsa. Csak a legelszántabbaknak sikerülhet átírni a történetüket.
Ez a könyv két fiúról szól, akik ráébredtek arra, hogy miről szól ez az iskola. Hogy nem számít, mennyire nehéz a lecke, mert a lényeg, hogy miként éljük meg a dolgokat, és mit tanulunk belőlük. A döntéseink, a tetteink, az emberségünk... minden rajtunk múlik.
Ma már azt kell, mondjam volt szerencsém néhány hónapig egy szakképző iskolában hasonló sorsú gyerekeket tanítani. Erkölcsöket vittem magammal és közhelyes gondolatokat, amiket ők három perc alatt kidobtak az ablakon néhány kérdés kíséretében: hogy ne lopjak, amikor anyám heroinista, apám börtönben van és három kistesóm van, akik éhesek és akiknek csizma kell, mert fáznak télen? – kérdezte tőlem egy srác, akit lopáson kaptunk. Egy másik alkalommal a tanulás fontosságáról, a gondolkodás szabadságáról és a Tiszta Útról igyekeztem meggyőzni a tanítványaimat, mondván, ha tanulsz, és jó szakmát választasz, elég jól megélhetsz, persze keményen kell dolgozni. Aztán a következő dialógus következett:
- Tanár úrnak van diplomája?
- Igen, van.
- Sokat tanult érte?
- Elég sokat.
- Mennyit keres?
- Nyolcvan és százezer között, nettó.
- Én heti minimum negyvenet keresek úgy, hogy néhány ruhát megdobbantok a plázákból. Így összejön havi két-három kiló, ami elmegy a tesóim iskolai dolgaira, a kajánkra meg az életre. Nézze meg, nincs luxustelefonom, nem drogozok, ez csupán meló. És ahogy látom, jobb, mint a magáé. – mondja kicsit szemtelenül a srác.
-
- Én heti minimum negyvenet keresek úgy, hogy néhány ruhát megdobbantok a plázákból. Így összejön havi két-három kiló, ami elmegy a tesóim iskolai dolgaira, a kajánkra meg az életre. Nézze meg, nincs luxustelefonom, nem drogozok, ez csupán meló. És ahogy látom, jobb, mint a magáé. – mondja kicsit szemtelenül a srác.
Nem tisztem véleményt alkotni sem róla, sem a másik oldalról. Ezek csupán tények. Amit Tyson is bizonyára tud. Ezért is lett ilyen a regénye: hiteles, izgalmas, lelombozóan őszinte és kőkemény valóságfestmény aminek segítségével biztonsággal beleshetünk olyan kapualjakba, ahova amúgy nem merünk amikor a Mátyás téren keresztül visz minket a 99-es busz.




