Szeretem Paulo Coelho írásait. Amikor olvasom őket mindig valami különleges, varázslatos hangulat vesz körbe. Megérint a végtelen igazság és a bölcsesség lehelete.
Most is kint ülök a kertben, a halastó mellett. Csicseregnek a madarak, halkan duruzsol a szökőkút, körbevesz a természet. Kicsit hűvös van, de az elő-előbújó napocska átmelegíti testemet, lelkemet. Azért beburkolódzom egy takaróba, kényelmesen elhelyezkedek a kedvenc fotelemben és egy pohár finom vörösbor mellett belemerülök, legújabb könyvének Az accrai kéziratnak olvasásába.
Coelhot olvasni így a legtökéletesebb – idilli környezet, béke és nyugalom. Szeretem ahogy körbeölel az írásaiból áradó bölcsesség, szeretem, hogy mindig tanulok valami új meglátást a könyveiből, szeretem a megértéseket, az „aha” érzéseket melyeket, kapok tőle. Szeretem, ahogy néha kicsit a mesék ködé rejtve, de mégis világosan láthatóvá téve, máskor kíméletlenül szembesítve adja át a tanításait. Coelhoban az a csodálatos, hogy ezt valóban meg is tudja tenni, valóban képes elültetni bennünk a magokat, melyek egyszer csírába szökkennek, és csak rajtunk múlik mikor. Így teszi minden egyes írásával élővé a benne lévő tudást.
Érdekes, hogy valahogy mindig olyankor kerülnek kezembe a könyvei, mikor az életemben valami fontos állomáshoz érkeztem és szükségem van egy más, mögöttes nézőpontra a továbblépéshez, amikor szükségem van a miértek megértésére. És láss csodát most is épp ilyen helyzetben vagyok, és elég volt találomra kinyitnom a könyvet, hogy szembe találjam magam a nekem szóló válasszal:
„Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk….Eljön a pillanat, amikor cselekedni kell. Aki nem tesz semmit, örökre ott marad a földön.”
1099-et írunk. A Jeruzsálemben játszódó történetben a Kopt, egy idős görög bölcs a keresztesek támadását megelőző nap összehívja a főtérre a város eltérő vallású lakóit. Bár mindenki azt hiszi valami lelkesítő beszédet fog tartani a másnapi harccal kapcsolatban, ehelyett a bölcs rávilágít, hogy a harc helyett mennyivel fontosabb a mindennapok csodáira figyelni. A Kopt megosztja bölcsességét a harcról, a vereségről, a szerelemről, a hűségről, a változás fontosságáról, a magányról, a szépségről, a csodáról.
Azt javaslom hát kedves olvasó, Te is kucorodj le a kedvenc helyedre, egy pohár bor, vagy egy nagy bögre kakaó mellé és csak úgy találomra nyisd ki ezt az újabb csodálatos Coelho könyvet. Biztosra veheted, hogy Te is megtalálod benne a válaszaidat.
Mester IldikóPaulo Coelho: Az accrai kézirat
Athenaeum





