Bejárat
El is indulok hát rögvest átküzdve magam az önmagát humorosnak vélt biztonsági embereken, akik szigorúan néznek ámde annál kevésbé okosakat mondanak. De mondják csak – gondolom – hiszen nekem pálinka, nekik meg csak munka, úgyhogy megyek tovább, befelé a tömegbe mélyre.
Érdekes hangulata van az idei fesztiválnak. Bizonyára sok budai elitista most húzza a száját, mondván mit keresünk mi itt, amikor ez egy elegáns dolog, fent a Várban a helye nem pedig itt ahol anno buszok pályaudvara volt most pedig minden fiatal nyughelye, már amikor süt a nap és nincs vizsgaidőszak. Nem beszélve a szédült turistákról, akik már a Várban sem tudták merre van Buda, most aztán meg pláne össze vannak zavarodva meggy által, tömeg által.

Start
Ahogy illik, először kicsit ennem kellene, hiszen ha iszunk, azt okosan tegyük, vagy hogy mondják: kulturált alkoholfogyasztást ide! Úgyhogy elmerülök gyorsan pogácsába, kicsit hús, kicsit finom, nagyon jó, hogy melyik-melyik arra már nem emlékszem, de mindegy is, hiszen ez itt nem az ételről híres, itt a meggy viszi a pálmát.
Szerettem pocakot így már a pálinka is szeret engem, már nem mar és nem sajog, ahogy átjárja mindenem, hanem simogat és kényeztetve visz standról-standra, izgalmasabbnál-izgalmasabb ízek irányába. Kicsit bizonytalanul, de rendkívül izgalmak közepette keresem az fesztivál legizgalmasabb pontját, amiről hallottam, de elképzelni nem tudom. A Rézangyal egyedi blendelő kurzussal várt. Lelkes voltam, így négyféle párlatból készíthettem el egyedi, házasított pálinkámat, ami az enyém és csak az enyém, és amelynek jómagam állíthattam be az illatát, ízét és alkoholfokát. Mester vagyok máris – holnap reggel pedig jól jön ehhez egy kis margarita – így 2,5 dl-es kiszerelésű, saját címkével és névvel ellátott palackban hazavittem ami „főztem” itt figyel és kéri, hogy bontsam fel, de még nem.
Zene-bona
Van az a pont, amikor a tömeg nyüzsgése jó, hogy elhalkul és átveszi a helyét Zséda, aki talán nem pálinkazenész és populáris is, viszont szívbe markol ott és akkor, amikor kell, főleg ha már „romantikusra kóstoltad magad” egy pálinkafőző mester társaságában. Kicsit levezetve a Zséda által okozott szerelmi feszültséget azért még maradok, ülve és figyelve a tömeget, hogy milyen egyszerű is nekik örömet okozni, adsz nekik inni és enni és kicsi zenét a háttérbe és máris szeretik magukat és embertársaikat is nagyjából ugyanúgy, nem gondolva szürke hétköznapra és tévéből áradó rossz hírekre, nemzeti búskomorságra – csupán kóstolunk, eszünk és élvezzük, hogy máris nyár van, pedig még csak most kezdődött.
Horváth Norbert
Kép: www.budapestipalinkafesztival.hu



