Az ókori Görögországban minden negyedik esztendõben sajátos dolgok történtek. A legvadabb háborúk kellõs közepén, amikor például Athén Spárta ellen harcolt, egy nagy csapat fiatalember egyszer csak letette a fegyvert, és mit sem törõdve az egymással szemben álló, állig fölfegyverkezett seregekkel, elindult Olimpia felé.

• Az olimpiai Zeusz-szobor
Az ókori Görögországban minden negyedik esztendõben sajátos dolgok történtek. A legvadabb háborúk kellõs közepén, amikor például Athén Spárta ellen harcolt, egy nagy csapat fiatalember egyszer csak letette a fegyvert, és mit sem törõdve az egymással szemben álló, állig fölfegyverkezett seregekkel, elindult Olimpia felé. Az ifjak nyugodtan vonultak a véráztatta földeken céljuk, az Athéntól 260 kilométerre, déli irányban fekvõ, Zeusznak szentelt kultikus központ irányába. A béke csupán Olimpia környékére korlátozódott. A görögök hite szerint legfõbb istenük, Zeusz rendelkezett így, hiszen neki szentelték az olimpiai játékokat. A legendák szerint Zeusz atyja, a félelmetes Kronosz Olimpia közelében élt, egy festõi szépségû dombon.


Egy jóslat megijesztette a nagyhatalmú istenséget, mert azt állította, hogy Kronosz uralmának egyik fiúgyermeke fog majd véget vetni. Az istenség ezért valamennyi gyermekét lenyelte. Kronosz felesége, Rhea sajgó szívvel nézte a csecsemõk sorsát, és amikor megszületett hatodik gyermekük, Zeusz, elhatározta, hogy cselhez folyamodik. Az újszülött helyett egy jókora követ csomagolt a pólyába, és azt adta oda kegyetlen férjének. Kronosznak nem tûnt fel a csalás, gyanútlanul lenyelte a követ. Zeusz azután titkos helyen nõtt fel. Megerõsödve bosszút esküdött. Olyan italt adott Kronosznak, hogy az eleven felöklendezte lenyelt gyermekeit, Zeusz diadalmaskodott és atyját a görög alvilág, a Tartarosz mélyére taszította. Ettõl a naptól kezdve õ uralkodott az egész világ, az istenek, az emberek, de még az idõjárás felett is.

Megparancsolta, hogy gyõzelme emlékére rendezzenek olimpiai versenyeket. Zeusznak, a hellének legfõbb istenségének parancsára Kr. e 776-ban megszervezték az elsõ olimpiai játékot. A négyévenként megrendezett ünnepségsorozat keretében nemcsak sportversenyekre, de vallásos szertartásokra is sor került. A fõisten tiszteletére tartott versenyeket hamarosan már az olimpiai játékok néven emlegették Görögország szerte. A két olimpia között eltelt idõszak, az olimpiász vált a görög idõszámítás alapjává. Az olimpiászokat könnyû volt megkülönböztetni egymástól, mivel ezeket a négyéves idõszakokat mindig a legutóbbi olimpián kimagasló teljesítményt nyújtó sportolók egyikérõl nevezték el.

Kr. e. 470-ben Görögország legeldugottabb falvaiba is hírvivõk érkeztek. Szegény és gazdag egyaránt ámulva hallgatta a felszólítást: épüljön Olimpiában egy új templom a mennydörgõ Zeusz tiszteletére, nagyobb és szebb minden eddigi szentélynél! A hatalmas terv megvalósítása hihetetlenül sok pénzbe került, ezért az építõk a hívõk támogatására számítottak. Az egész ország megmozdult megindultak a bõkezû adományokat szállító karavánok. Kr. e. 457-ben elkészült a templom, és egy színpompás ünnepség során felavatták. Az épület egy 1 méter magas, mesterséges emelkedésen állt. Alapzata szinte teljes épségben maradt, ezért ismerjük pontos méreteit. A 64×27 méteres téglalap alakú területen magasodott a márványlapokból álló tetõt tartó 34, egyenként 10,53 méteres, mészkõbõl faragott oszlop.



A templom szívében helyezkedett el a Zeusz szobrát rejtõ kamra. Pheidiász mester, a korszak ünnepelt szobrásza készítette el ezt a sokat csodált remekmûvet, amely a harmadik helyen áll a világcsodák listáján. A mûtermébe visszahúzódó Pheidiász elõször felépített egy vasból, fából és gipszbõl álló, a megformálandó Zeusz alakjának többé-kevésbé megfelelõ méretû vázlat. Azután elefántcsontból megformálták az isenség fedetlenül ábrázolt testrészeit, az arcot, a kezet, a lábat. Görögországban általánosan elterjedt a nézet, miszerint Zeusz csupán azért teremtette meg az elefántokat, hogy legyen elegendõ elefántcsont a szobor elkészítéséhez. Az istenség haját, ruháját és szandálját aranyból mintázták meg. A szobor 12 méter magas volt, még a Zeusz kezében álló Niké alakja is meghaladta egy felnõtt férfi nagyságát.

A méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák át a közelben álló szentélybe. A szobrász valószínûleg több, kisebb darabra szedette szét a remekmûvet, és ezeket a gondosan megszámozott részeket egyenként vitték át a Zeusz-templom belsõ kamrájába. Olimpia környéke egész Hellaszban a legfontosabb Zeuszszentélynek számított.

Pheidiász minden addiginál nagyobb és híresebb szobrot készített. A tudósok szerint még ennél is fontosabb, hogy Pheidiász egy minden korábbitól eltérõ szellemiségû Zeusz szobrot alkotott. Az ókori Görögország istenségei addig csupán korlátlan hatalmukban különböztek az egyszerû halandóktól, és abban, hogy õket nem fenyegette az elmúlás. Haragvóak és bosszúállóak voltak. Az Olimpiában felállított Zeusz-szobor nem hasonlított az eddigi istenképekez. Itt egy hatalmas, jóságos öregúr ült a trónon. Egy olyan nagy erejû úr, aki bizalmat ébresztett, egy jószívû apafigura. Ez az ábrázolásmód nagyon hasonlít arra, ahogyan 450 évvel késõbb a keresztények elképzelték a mindenható Úristent. Az olimpiai versenyek atlétái Zeusz szobrát tartották a játékok védnökének. Neki mutattak be áldozatokat. Zeusztól kértek gyõzelmet, és megígérték, hogy azután, sportszerûen fognak küzdeni.

Az eskütétel után vette kezdetét az öt napig tartó ünnepségsorozat, amely lehetõséget adott Hellasz meztelenül küzdõ fiainak, hogy összemérjék erejüket a különbözõ olimpiai sportágakban. Az olimpiai játékok közel 1100 éven keresztül szinte teljesen azonos módon folytak tovább. Az egyetlen változás abban állt, hogy a Kr. e. 4-dik század közepétõl meghonosodtak a magas pénzjutalmak is. A kereszténység elterjedésével Olimpia is válaszút elé került. Zeusz emléke fokozatosan halványulni kezdett. I. Theodosius császár, a Római Birodalom keresztény uralkodója Kr. u. 393-ban végleg betiltotta a pogány kultusznak tartott olimpiai játékokat. A Szent Liget környékén álló építmények közül mindeddig csupán a templom alapjait és néhány szobrot sikerült feltárni. Zeusz szobrának hollétérõl csak találgatások vannak. Azt biztosan tudjuk, hogy a Kr. u. 2-dik évszázad egyik rendkívül heves földrengése súlyosan megrongálta. Egyes beszámolók szerint Kr. u. 350-ben fosztogatók rombolták le a remekmûvet. Egy másik feljegyzés szerint Kr. u. 475-ben Konstantinápolyba hurcolták, ahol tûzvész áldozatává vált.
mm
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.