- Sokkal több albumötletem van, mint amennyit sikerül megvalósítani egy évben. Általában több éves késésben vagyok a megvalósításokkal. A Himalája meditációt, ami 2011-es újdonság, már 2007-ben elkezdtem, még a Tündér-idézés című album előtt, de több hónap munka után elvetettem az akkori állapotát, és belekezdtem a Tündér-idézésbe, ami dallamosabb, de mégis nyugtató hatású. Később újra elővettem az album ötletét, és csak azt tudtam, hogy egy nagyon meditatív, nyugtató hangulatú lemezt szeretnék készíteni, majd 2011-ben kiadtam. Most is több évre előre megvannak a terveim, ha lenne elég időm, egy évben két lemezt is ki tudnék adni. 2011 februárban született a kisfiam, és azóta gyesen vagyok. Persze ez csak vicc, mert a feleségem van gyesen, de mivel otthon dolgozom, ugyanúgy kiveszem a részem a babázásból, így viszont a zenei tervekre kevesebb időt tudok szánni.

Kisfiad megszületése hozott-e új tartalmat, mélységet a művészetedbe?
- Mindenképpen. Most újra játékként tudok a zenélésre tekinteni, először is azért, mert most a fiam a legfontosabb, és minden mást háttérbe szorít. Szülővé váltam, így a munkám már kikapcsolódás, igazi játék számomra. Másodszor azért, mert a fiam szereti a zenét, a hangszereket és a tréfát, ezért sokat játszom neki, és kedveli, ha bohóckodom a hangszerekkel. Így lehet az, hogy egyszerre több hangszert is a kezembe veszek, mint egy zenebohóc, és minden képtelen tárgyon zenélek. Ez pedig eszembe juttatja a kezdeteket, amikor 20 éves koromban mindenféle fura hangszert gyűjtöttem, készítettem. A pályám is így kezdődött: ezekre az érdekes hangszerekre komponáltam először zenét, ami stílusában misztikus, keleties lett, és az első próbálkozásaim meghatározták a későbbi utamat. Most újra felfedezem a korlátnélküliséget a hangszerválasztásban: mindent megtehetek, mindent kipróbálhatok, a tesztalanyom pedig a fiam. Ha ő feszülten figyel, akkor az minden bizonnyal más érdeklődését is fel fogja kelteni. A fiamról eszembe jut a saját gyermekkorom is, ilyenkor az ember automatikusan magyar népdalokat, mondókákat énekel, mond. Ez pedig feleleveníti a kedvenc népdalaimat, amiket elkezdtem feldolgozni. Ez lesz majd a 2012-es újdonságom szeptember körül, de a koncerten is játszom majd róla számokat. (2012. április 15. Székesfehérvár, Kövi Szabolcs koncert – szerk.)
Sokat koncertezel, hogyan kapcsolódsz ki, tudsz-e erre időt szakítani?
- A babázás kemény munka, hogy én is otthon vagyok, látom ezt. Fogalmam sincs, hogy egy nő hogyan boldogul egyedül otthon egy vagy pláne több gyerekkel. Mégis ez most nekem a szórakozás. A fiam mindenkit megnevettet, nincs az az ember az utcán, aki ne derülne fel rá, amikor mosolyogva integet neki, mindenkivel kapcsolatot akar teremteni. Engem is mosolyra fakaszt, mindig nevetünk. Most értékelem csak igazán, hogy sok év küzdelmével sikerült megvalósítani, hogy itthon dolgozhassak. Nagy ajándék, hogy vele lehetek ezekben az években. Ha a babázást munkának vesszük, akkor nincs egy szabad percem sem, de én nem így élem meg.

Mit érdemes tudni a legújabb lemezedről, hogyan készült, mi ihlette?
- Pályám elején lefektettem néhány szabályt, főleg a meditációs zenékről. A dallam az, ami a lélekhez szól, ami igazán megérinti a lelket, de nem lehet túl bonyolult, olyannak kell lennie, ami akár fütyülhető, visszaidézhető a hétköznapi ember számára is. Nagyon sok jó meditációs zene van, de viszonylag kevésnek áll a középpontjában a szép dallam. Most azonban eltértem kissé a saját utamtól, mert a Himalája meditáció csupán egy hangszerre épül, egy mély hangú furulyára. A zenének pedig semmi más célja nincs, mint mélyre vinni és megnyugtatni a hallgatót, akik koncerten ritkán találkozhatnak ennyire mélyre vivő zenével. Arról, hogy a zene hat, magam is meggyőződhettem. Amikor elkezdem játszani, az első öt percben még hallatszik köhögés és mocorgás a nézőtérről, ami tíz perc után teljesen elcsendesül. Azért is most vettem elő ezt a lemezt, mert a világ olyan felkavarodott állapotban van, hogy úgy érzem, szükség van a lelkek lecsillapítására. Ha a többi zenémet a recept nélküli nyugtatóhoz hasonlítjuk, akkor ez a lemez az, amit csak receptre lehet kapni, vagyis az erősebb szer. Nem csodatévő, nagyon is visszafogott zene, de olyan, ami csak teljes csendben érvényesül, este magányban, jógán, masszázson vagy terápián. Csak így tud hatni, ezek nélkül nem.
Az ehhez kapcsolódó koncert miről fog szólni és mire számíthatnak a nézők?
- A koncert úgy van felépítve, hogy ezt a meditációt, kellemes, ellazult állapotot a nézők átélhessék. Ehhez azonban a koncertet fel kell építeni, mert nem cél, hogy az emberek jobbra-balra dőlve elaludjanak a nézőtéren. A „Tündérek erdeje” alcímet azért adtam a koncertnek, mert készítettünk egy olyan előadást, ahol a táncot és a látványt hívjuk segítségül a figyelem fenntartására. A Tündér-idézés című albummal kezdek, a táncos pedig megeleveníti azt a tündért, aki elcsal bennünket egy varázserdőbe, hogy ott egy nyugodt órácskát eltöltsünk. Amikor már elragadott minket az erdő hangulata, akkor jön a Himalája meditáció, árnyjátékkal. Ezután játszom olyan számokat, amiket egyik lemezen sem hallhattak a hallgatók, különleges új hangszereimmel, illetve játszom a készülő népdalos lemezemről. Végig az erdőben maradunk, és a táncos tündér sem hagy el minket.

Legutóbbi interjúban is megkérdeztem, hogy volt-e számodra emlékezetes visszajelzés bármelyik hallgatódtól, most is oszd meg velünk kérlek, ha történt ilyen, és ami igazán jó érzéssel tölti el a lelkedet.
- Egy hallgatóm Kanadában dolgozik egy kellemes étteremben, ahol más hasonló zenék mellett az én zenémet használják aláfestésnek. Tapasztalatuk szerint az én zenémre tovább időztek az emberek az étteremben, többet is fogyasztottak, jobban érezték magukat. Azért említem ezt a példát, mert valami ilyesmi volt mindig is, amit szerettem volna: úgy is hasson a zeném, ha nem igazán figyelnek rá, és akkor is a kívánt célt érje el. Mi is az én igazi célom? Talán úgy tudnám megfogalmazni, ahogy a zenetanításhoz álltam 22 évesen. Amikor bejött hozzám a sok ijedt kisgyerek, elgondolkodtam, hogy mi legyen az óráim legfontosabb filozófiája. Arra jutottam, hogy a következő szabálynak engedelmeskedem: mindegy, mit tud, mennyit gyakorolt, csak az a lényeg, hogy nálam jól érezze magát. Felszabadult, jókedvű legyen, mert egy ijedt kisgyerekkel semmire sem megyek. A zenémben is ez az alapszabály, és talán ez az élet alapfilozófiája is: azt szeretném, hogy ha valaki hallja a zenémet, akkor ott, arra az időre, órára érezze jól magát, legyen felszabadult, könnyű szívű. Nem azért, mert én bármit is szeretnék elérni, hanem azért, mert ő szeretne valamit az élettől. Legyen az bármi, sokkal jobban tudja majd megtenni könnyű szívvel, felszabadultan, nyugodtan. Ahogy a kis tanítványaimat a zeneiskolában hozzám sodorta a szél, és az volt a célom, hogy pozitív élménnyel gazdagítsam őket, ugyanúgy a hallgatóimnak is szeretnék nyugodt órát, időt ajándékozni. Minél inkább káoszba fordul a világ, annál értékesebb az ilyen idő.
Készítette: Szigeti Kata
www.csodakszigete.hu

Kövi Szabolcs legújabb albumának, a Himalája meditációnak koncertje nemcsak zene lesz, hanem látvány, tánc, és meditatív élmény is egyben, amilyen eddig még nem volt Fehérváron. A zenész-előadó most nem csak hangszereivel, hanem egyedi, különleges díszlettel, és táncos előadással érkezik, hogy még élvezetesebb élményt nyújtson meditatív koncertjén közönségének.
A koncert előtt ráhangolódó körtánc lesz Kövi Szabolcs élő zenéjére, erről info: csodakszigete.hu/koviszabolcs
Kövi Szabolcs Himalája meditáció és más albumok koncert vetítéssel és dedikálás
Időpont: április 15. vasárnap, 17.00
Helyszín: Alcoa-Köfém Művelődési Ház, Székesfehérvár, Verseci u. 1-15.
Jegyek elővételben a Művelődési Házban és az ÁKOS Jegyirodában kaphatóak, és a helyszínen.
További részletek: csodakszigete.hu/koviszabolcs
Tel: 06 20 9983700



