Amíg azt mondják a kiadók, hogy az internet elterjedésével csökkent a papír alapú könyvek eladási példányszáma, addig az újságosoknál változatlanul fogynak a szerelmes füzetek, főleg a különböző női neveket viselők, a nagyjából egy kaptafára épülő történetecskék – afféle régi, csíkos könyvek, mint egykori lányregények. Bár a csíkos (pöttyös) könyvek helyenként komoly irodalmi értékkel bírtak (ebben a sorozatban adták ki Szabó Magda Abigéljét is), és anyáról lányára szálltak, ha rájuk nézünk a könyvespolcon, a gyerekkori strandok jutnak eszünkbe, vagy egy fa teteje, ahová felmászva olvasgathattunk, elrepülve idegen kislányok világába.

Mondhatnánk, hogy a mai kislányoknak egy laptop, vagy anyu Júlia-regény sorozata marad a gyerekkorból? A kérdés csupán az, hogy ha ezek ugyanúgy pénzbe kerülnek, akkor miért nem könyvet vesznek a nők ezeknek az árából? Nos talán azért, mert az ezeket fogyasztó nők meg egyáltalán nem biztos, hogy könyvet láttak az anyukájuk kezében. Ahhoz képest valóban olvasnak – legalább. Vagy azt is gondolhatjuk, hogy nincs idejük a metrón, vagy amíg a lecsó megfő, valódi irodalomban elmélyedni. Ezek viszont rövid időn belül is feldolgozhatóak, könnyen emészthetőek. Persze erre azt is mondhatnánk, hogy vannak novellák, versek is. Csakhogy sajnos a középkorú nők nagytöbbsége nem arra szocializálódott, hogy novellát, verset olvasson kicsi ráérő idejében.
Nagy Indiánkönyv vagy hangoskönyv?
Sajnos a könyv elértéktelenedése még az internet előtti korszakban kezdődött, amikor kötelező olvasmányok hegyeivel vették el a tartalmas könyvek szeretetét és az igazi olvasási kedvet az iskolákban, átterhelve a nyári szünetekre a sok olvasnivalót, amely a tananyag része volt. Miután ez az időszak a kontroll nélküli olvasás időszaka, azaz a pedagógus nem segített megmagyarázni a sokszor nem korosztálynak megfelelő kötelező olvasmányt, ezért ezek nem is maradtak meg valós tudásként, sem értékként. Így felnőtt korban már a könyv említése is sokak számára valami sznobériát, vagy úri mulatságot jelent – mely akár a különböző társadalmi rétegek közti elkülönülés szimbólumává is válhatott. Míg gyerekkorunkban szinte mindenki egy érzésre gondolt, ha a Nagy Indiánkönyvet megemlítettük, addig ugyanígy vált egységesítő kultúrává a hangoskönyv már az iskolák könyvtárában is - hisz a kötelező olvasmányok legalább így eljuthatnak a diákokhoz, akik ma már nem könyvjelzőt hímeznek karácsonyra, hanem mobiltelefon-tartót vesznek még a nagyinak is.

E-könyv, jegyzet, blog
Ugyanakkor az is érdekes, hogy sokkal többet olvasunk, mint akár csak 20 évvel ezelőtt. Mert az internetet legnagyobb részben még mindig olvassuk, a zenehallgatás, videónézegetés vagy csetelés, beszélgetés mellett. Sokkal többet írunk, sokféle módon – ami kétségkívül az internet nagy eredménye, hogy a mindenféle blogok, és jegyzetek között néha igazi gyöngyszemeket is fellelhetünk. Így az is látható, hogy a közösségi oldalakon fellelhető irodalomnak is megvan a maga fogyasztói rétege. Ugyanis szinte ingyen (csak a net díjáért) annyit olvashatunk, amennyit akarunk, és azt, amit szeretnénk. Igaz, a szerelmes történetek papíron a paplan alatt olvasva mondjuk egy kollégiumban hozzák meg azt az álmot, amire egy fiatal lány a legjobban vágyik: álmodni a jövőt. Csak nehogy felnőtt korában is csak szerelmes füzetek lapjain tudjon álmodni az, akinek ez marad akkor is a kultúra hordozója.
Horváth Margit
Képek: www.morguefile.com



