Mivel magam is szenvedélyes táncos vagyok, és a latin zenéket is igen kedvelem, minden nap részt vettem a táncoktatásban annak ellenére, hogy a fent felsoroltak közül néhányat már ismertem, nem kezdő szinten. Fergeteges hangulatban táncolt az ott összegyűlt csapat.
Bodyssey
A Bodyssey kis hirdetőtáblája első olvasatra szikrát gyújtott, biztos voltam benne, hogy részt fogok venni a játékban. Mi is ez tulajdonképpen? Az alkotók szerint „kalandtúra és érintésterápia”. A játékban résztvevők nem csupán nézők, hanem minden érzékükkel aktívan az egész részévé válnak. A színtársulat nem csak előad, hanem testközelbe kerül a nem mindennapi kalandra vágyókkal. Nem baj, ha nem ismerjük a történetet, úgy sem maga a történet a lényeg, átélhetjük sokkal mélyebben, mint egy hagyományos színházi előadást.

A játék elején egy sátorban foglaltunk helyet, ahol elmagyarázták, hogy többféleképpen is részesei lehetünk a játéknak: passzívan hagyjuk, ami történik velünk, de akár reagálhatunk is érintéssel, szavakkal, valamint bárki bármikor kiszállhat, ha esetleg kényelmetlenül érezné magát.
A saját élményeimet most nem részletezném, inkább arra buzdítanám az olvasót, hogy próbálja ki. A lényeg az, hogy még soha meg nem tapasztalt érzéseket, érzeteket éltem meg.
Beszélgetés az ötletgazdával
A játék után Keserű Imrével, a Bodyssey megalkotójával beszélgettem. Szerinte a játék során indulatátéléssel és felszabadítással messzire el lehet jutni, nem csak fizikai síkon élhetők meg az eksztatikus pillanatok. Öt-hat éve foglalkozik az csoport vezetésével, mely nem tréning. A hangsúly az érintésen van, ezáltal szabadulnak fel az indulatok. Az utánzásos játékok esetében nagyobb a határ, de ebben a helyzetben egy adott szituáció, illetve szerep határozza meg, hogy a résztvevő mit kezd a helyzettel, és az interaktív lesz-e.

Az érintés teljes értékű kommunikációs eszköz, melyben nem a logosz uralkodik, ezért a nyugati kultúrából hiányzik. Az a cél, hogy az érintés visszanyerje méltó helyét. Az ipari társadalmakban csak a csecsemőket érintik (sokszor őket sem elegendő mértékben), illetve a szexuális aktusok során kerül erre sor. Aki rájön az érintés felszabadító hatására, jobban tud kommunikálni, mint szavakkal. A civilizációban csak azt gondoljuk, hogy amit szavakkal nem lehet megfogalmazni, az nincs. A szó- és fogalomalkotás felé viszi az ember lényegét olyan egyszerű kommunikációs formákról, mint pl. a szeretetközlés. Az érintés lényege az elfogadás, mely nem kognitív tartományokban zajlik. Az érzelmeinket nem csak szerelmünknek fejezhetjük ki az érintés által, hanem bárki másnak is.
A művészetek minden érzékszervünkre hatnak: a látásra, hallásra, ízlelésre is, de a művészet nem csupán technika. A csoport ambíciója, hogy létrehozza az érintés művészetét - ha lehet erről szó egyáltalán – mely a színház és az érintésművészet határán van.
Remélem, egyre többen döbbenünk rá az érintés fontosságára kapcsolatainkban. Mert egyelőre sajnos az emberek többsége még furcsának, tolakodónak tartja, pedig gyógyító ereje van.
Dékány Márta



