A színházi előadás célja, hogy az intézmények, hatóságok, segítő szervezetek nagyobb teret, figyelmet kaphassanak, a sértettek pedig el merjenek menni problémáikkal a megfelelő szervekhez és változtathassanak életükön, gyermekeik életén. Esetleg ki merjenek állni nagyobb nyilvánosság elé, példájukkal bizonyítva, hogy van kiút a reménytelennek ítélt „családi pokolból”.
„Mi a színház nyelvén, egy színdarab példájával tudunk küzdeni a jelenség ellen, kiutat, reményt mutatva. Ezt azonban szeretnénk minél szélesebb körben, „hangosabban” hirdetni, házhoz vinni a segítséget, szeretnénk, ha minél többen tudnának az erről szóló előadásunkról. A kampány szlogenje: „Színházzal a családon belüli erőszak ellen”.

Következő előadások:
A fiú a tükörből
Helyszín: Balatonfüred, Vaszary Villa
Időpont: 2011. augusztus 25. 19:00
A fiú a tükörből avagy rekviem a gyerekkorért
Helyszín: Thália Színház, Új Stúdió
Időpont: 2011. szeptember 17. 19:30
A fiú a tükörből avagy rekviem a gyerekkorért
Helyszín: Thália Színház Új Stúdió
Időpont: 2011. szeptember 18. 19:30
A fiú a tükörből, avagy rekviem a gyerekkorért
– színjáték –
Játék az elvesztett gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, a családon belüli, gyerekek sérelmére elkövetett erőszak ellen
A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető.
Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"
Az ősbemutató a Thália Színház Új Stúdiójában volt 2011 májusában.

A színdarab magyar ősbemutató, Paulinyi Tamás Irodalmi díjas „Bólébál” című regényének két részes színpadi változata A darab önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és maradnak mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ – két hangra.
A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal,hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke „démonaival”. Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, „teli lommal, teli emlékkel, teli halottal”. Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.
Fő mondanivalója:
- a fiatalkorúak ellen családon belül elkövetett erőszakra való figyelem felhívása
- alkohol- és drogprevenció
- kiút mutatás a függőségek világából
Zene: Quimby
A társulat tagjairól bővebben: http://spiritszinhaz.com/



