Telihold éjszakáján történt, hogy felpattantunk a robogónkra és csak mentünk, mentünk a hömpölygő tömegben, míg a vadregényes Duna-parthoz érkeztünk. Hihetelten módon egyik közeli színpad koncertje nem hallatszott el odáig. Órákig tartó eszmecserénk a világ dolgairól, spiritualitásról, a párkapcsolatok tanulságairól, hogy mennyire nem szabad megalkudni és kompromisszumokat kötni, mert aki meg van írva társadnak, úgy fog elfogadni, ahogy vagy és azért fog szeretni, amilyen vagy - olyan feltöltődést nyújtott, amit már régen éreztem. Amikor gátlások nélkül tudsz valakivel beszélgetni bármiről, mert szavak nélkül is megértitek egymást, ez valami fantasztikus élmény.

Gondtalan eszmecserénket a biztonsági felügyelet elemlámpás őrei zavarták meg, mivel a rendezvény lezárt területén tartózkodtunk és a szabályok sajnos ránk is vonatkoztak, ezért el kellett hagynunk kalandtúránk helyszínét. A sátrak között sétálgatva megakadt a szemünk egy magyar páron, akik valószínűleg első csókjukat követték el, de ezt olyan szenvedéllyel művelték, hogy egyszerűen nem tudtuk levenni róluk a szemünket. Hosszasan, tátott szájjal bambultuk őket és bizony irigykedtünk, mert gyönyörűek voltak és boldogok!

Lehetséges, hogy ez a Fesztivál képes arra, hogy ennyiféle élményt nyújtson? Lehetséges, hogy még itt is el tudsz bújni a problémák elől? Talán igen, talán nem, de egy valami biztos: a Sziget senki számára nem közömbös!

Szakítottunk, szerelembe estünk, nevettünk sírtunk, ettünk és ittunk, Koncerteztünk és szórakoztunk egyszóval Szigeteltünk egy hétig annak minden vidám és árnyoldalával együtt, mert mi így szeretjük a Sziget Fesztivált! Hiányozni fog, de reméljük megmarad a miénknek és jövőre is találkozhatunk újra!
Bakos Krisztina




