

Ezután következő állomásunkat keresvén lépten-nyomon belebotlottam a tavalyi kedvenc helyszíneimbe, régi ismerősök ugrottak nyakamba. Számomra hihetetlen, hogy lehetséges, hogy ennyi ember van ekkora területen, mégis akarva-akaratlanul is megtalálják egymást. Na persze, tudjuk, véletlenek nincsenek és minden okkal történik, csak olyan emberekkel találkozol, akikkel valami dolgod van az életben!
Gondolom, ezért történt, hogy a tegnapi nap folyamán a leghatalmasabb tömegben felkiáltott Valaki „én Téged ismerlek!”. Fogalmam sincsen miért gondoltam, hogy csakis rólam lehet szó, de azonnal megkerestem a hang forrását. Valóban ismertük egymást… Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam az esetnek, egészen a tegnapi napig, amikor sorban kétszer botlottunk egymásba a nem kis alapterületű hajógyári szigeten!
Csoportos koncertnézésünket követően szintén a semmiből került elő az én imádott unokanővérem, aki kifejezetten a Hurts koncertjére érkezett, azzal a céllal, hogy autogramot fog ma kapni tőlük!
A koncert elképesztő hangzással és fénytechnikával vette kezdetét. Az érdeklődők nem fértek az A38 sátrába. Fergeteges hangulat uralkodott, majd megszólalt a telefonom…”bejönnétek a VIP szektorba a színpad mögé?” Így válik valóra egy álom? Nos, azt gondolom, igen! Több tízezer ember cserélt volna velünk tegnap este, mert igazán testközelből láthattuk és hallgathattunk őket, felejthetetlen élményt nyújtva nekünk. A koncert utáni közös fotózkodás, beszélgetés egyértelművé tette számomra, mennyire megközelíthetetlenek és mégis milyen közvetlen emberek! Profi zenészek és ehhez méltó előadást prezentáltak, köszönjük!

Bakos Krisztina



