A rögtönzött koncerttel egybekötött sajtóbemutatón jelen volt Kis Tibi a Quimby-ből, Csík Ferenc és zenész társai a Csík zenekarból, egy határainkon túl is elismert citera művész, újságírók, riporterek és Lovasi András is a Kiscsillag zenekarból.
Azért említem az ő nevét utoljára, mert a sok mély gondolat mellett az övét szeretném megismételni most nektek is. Körülbelül azt mondta, hogy mindannyian cipelünk egy keresztet az életünkben, és próbálunk küzdeni, harcolni, de ha elfogadjuk a keresztünket, akkor már könnyebb lesz hordani is azt. Igen, ismerős szavak ezek, ha jól emlékszem egy Jézus nevezetű egyén is ezt vallotta és meg is valósította, amikor rátették a keresztjét. És a Nem adom fel együttes minden köntörfalazás nélkül, direktben ezt üzeni már magával a puszta létével is, hogy az ember tegyen meg mindent azért, hogy kiegyensúlyozott életet élhessen, és amikor elmegy, akkor tudja azt, hogy méltó módon élt és megy most el...

Igaz, nem csak Lovasi András, hanem Kis Tibor és a többiek is hasonló szépeket és jókat mondtak. Tibi is kihangsúlyozta, hogy mi csak idézőjelben vagyunk "épek, egészségesek", és hogy most egy hosszú éjszakai munka után máris felfrissült itt a Nem adom fel társaság köreiben, mert az életet sugározzák, a jól élést, a szeretetet pont azok, akiktől ezt látva s hallva az ember torkát szorongatja a sírás.
Várkonyi Attila, a leendő buli estjének fő műsorvezetője biztatott is mindenkit, hogy sírjon nyugodtan most is és akkor is, ha úgy érzi. Senkinek nem kell szégyellnie, hogy mélységesen megérinti őket a látvány és az érzések, melyeket ezek az emberek sugároznak. Senkinek nem kell elfordulnia ahhoz, hogy elmorzsoljon néhány könnycseppet a zsebkendőjén, ahogy azt Lovasi András mondta, aki az utolsó mondatainál már láthatóan küzdött a sírással.
Azt hiszem képtelenség szavakba önteni azt az érzést, ami ott az embert hatalmába keríti, egy önfeledt, magasra és mélyre repítő, extatikus együtt rezgést velük és a mindenséggel és a mi legbensőbb lény-egünkkel egyaránt.
Jobb velünk a világ, hirdetik, és ehhez kétség nem fér.
A Kézenfogva Alapítvány karolta fel ezt a kezdeményezést már évek óta, és Európában, sőt a világon is példamutató módon foglalkozik a sérült emberek társadalmi integrációjával, munkaerő piaci képzésükkel és menedzselésükkel egyaránt.
Ilyenkor mindig eszembe jut az édesapám, aki gyógypedagógus volt, és egész életében a fogyatékkal élők jogaiért, társadalmi integrációjáért küzdött, akkor még kevés sikerrel. Ha most élne, nyugodtan hátradőlhetne a karosszékében, és szemlélhetné, ahogy a szellemi mag, amit akkor elültetett az országban, akár az ő jóvoltából is, most szárba szökkent, kivirágzott, és egy egészen más hangsúlyt tesz minderre a mai világban.
Ma már kísérletek is bizonyítják, tanulmányok is igazolják, de a saját bőrünkön és környezetünkben is látjuk, érezzük, hogy az úgymond "sérült" vagy fogyatékkal élő emberek; a vakok, siketek, down szindrómások, autisták, és sorolhatnánk még a rájuk tett elnevezéseket, szóval hogy ők min-mind segíteni jöttek az úgymond épeket, és a szeretetre tanítani őket és minket.

Hogy miért és hogyan? Egyszerűen. Ők elfogadják önmagukat, és valóban mindent megtesznek azért, hogy csak kis szaksegítséggel, de önálló életet élhessenek. Míg sok-sok épnek, egészségesnek kinéző embertársunk csak panaszkodik naphosszat, elképesztő "problémái" vannak, és sokszor kéri a maximális támogatást a többiektől, mint egy örök kisgyerek.
Ők, akikkel ma találkoztunk, lehet, hogy "fogyatékkal élnek", de azt elfogadták, és megtalálták a módját az értékes emberi életnek, és annak, ahogyan kifejezhetik, kimutathatják a szeretetüket és a segítőkészségüket.
Mert, ahogy a meghívott ismert zenészek valamennyien állították, a legfontosabb, hogy szeressük őket, és ők szeressenek bennünket.
És mi lehet több vagy jobb lehetőség erre, mint a zene, a koncert, és ez a hatalmas Sportcsarnok beli buli 2010 november 21-én, immáron a harmadik alkalommal.
Mindenkit kérünk, hogy menjen el, ha tud, és segítse ezeket az embereket, hogy ők segíthessék önmagukat és másokat az emberi élethez.
Kérünk, hogy szólj ismerőseidnek és barátaidnak is, hogy megtöltsük a Sportcsarnokot, 2010 november 21-én délután kettőtől, késő estig.
Nagyon szép elő karácsonyi ajándék lehet ez az este neked és szeretteidnek, az igazi és valódi szeretet és élni akarás jegyében.
Én is ott leszek!
Bors Mari Mira
További információk:
www.jobbvelunkavilag.hu
www.nemadomfel.hu



