Szabolcs: Számomra a csoda az ima erejét jelenti. Ha egy problémába begubózik az ember, akkor a leggyakoribb hiba az, hogy elfelejt segítséget kérni. Jézus szavai jutnak eszembe – amiket nem pontosan idézek – , azt mondta egyszer a tanítványainak: miért gondoljátok, hogy nem gondoskodik rólatok az Isten, ha még az ég madarairól is gondoskodik? Még mielőtt belevesznék egy botcsinálta prédikációba, visszatérek a lényegre: a segítséget imában lehet kérni. Az őszinte ima kapocs Isten és ember között, és nagyon szépen működik. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha hosszú idő alatt belegabalyodtunk egy problémába, betegségbe, akkor abból hipp-hopp kikerülhetünk, de a szükséges erőt, útmutatást, segítséget megkapjuk. Ez a legnagyobb és leghétköznapibb csoda a számomra. Azért hétköznapi, mert annyi minden van körülöttünk – akár az ezotériában is -, hogy a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb dolgokról megfeledkezünk. A vallás nélküli külvilág pedig olyan szemléletet nevel az emberbe, hogy akinek kedve volna imádkozni, az sem teszi. Azt gondolja: nem vagyok én olyan fontos, Isten sem törődik velem, és nem is tettem semmit, amiért segítene rajtam bárki is. Pedig ez a tapasztalataim szerint nem így van: Isten mindenható és mindenkire korlátlan ideje van odafigyelni. Tehát számomra az ima ereje a legnagyobb csoda.
CsSz: Eddigi életed során történt veled bármilyen csodásnak mondható esemény?
Sz: Sok ilyen eset volt, számolatlanul tudnám őket sorolni… Évekkel ezelőtt nagyon szerettem volna egy világkörüli utazásról szóló saját DVD kiadványt, de reményem sem volt, hogy ezt elérhető áron megvalósítsam. Véletlenszerűen ismerkedtem össze Tóth Zsolt Marcell természetfilmessel, aki bejárta a világot, és erről összevágott nekem egy filmet. Akkor és ott egy fontos vágyam teljesült, és éppen a megfelelő személybe botlottam bele, aki segítségemre lehetett. Úgy találtam meg, hogy nem kerestem…
CsSz: A zenéddel olyasmit közvetítesz évek óta, ami másokat lelkileg felemel. Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől?Sz: Nagyon sok kedves visszajelzést kapok, amiből következtethetek arra, hogy fontos a munkám. Azt gondolom, hogy ez a zene egyfajta közvetítés, így magamat mesélőnek tartom, aki egy nagyon szép isteni, szeretettel teli világot igyekszik elmondani, lefesteni. Nem tudom magamra venni a dicséretet, mert azt gondolom, hogy az embereket elsősorban ez a szép világ vonzza. Persze nagyon jól esik a figyelem, azért is, mert minden energiámat a munkámba vetem, ami olykor már-már felemészt. De talán azért teszem ezt, mert az emberek reagálásából úgy érzem, hogy fontos, amit csinálok, és szeretném minél jobban csinálni.
CsSz: Van a visszajelzések között kiemelkedő, vagy különleges, ami a mai napig is eszedbe jut?
Sz: Egy hölgy, aki akkoriban nagyon nagy bajban volt. Olyan mértékben omlott össze az élete, mint amit a legtöbbünk nem viselt volna el. Azt mondta, hogy a zeném tartotta benne a lelket. Minden környékbeli koncertemre eljött, ami anyagilag is komoly áldozat volt a részéről. Végül átverekedte magát azon az iszonyatosan mély gödrön, és több év után én is megnyugodhattam a sorsa alakulása felől. Ha élete jóra fordulásban – akár csak kicsit is – szerepe volt a zenémnek, akkor már megérte az egész munkám, a zenetanulással és a zenéléssel töltött évek.
CsSz: Szerinted mi kell ahhoz, hogy észrevegyük a felemelő pillanatokat hétköznapi életünk során?
Sz: “Teher alatt nő a pálma”, vagyis csak akkor tudjuk értékelni az életet és annak apró örömeit, ha már volt részünk elég bánatban, nehézségben is. A mai világ azt sugallja, hogy csak a „gigasztárok” a boldog emberek, és a többiek nem lehetnek azok. Vajon melyik szülő akar átlagembert nevelni a gyerekéből? Valószínűleg nem sokan… Mégis, az élet örömeit az apró dolgok adják: a karácsony, amikor összejön a család, a barátok, akikkel tartjuk a kapcsolatot, a szülők, a nagyszülők szeretete, a munka örömei, egy szép séta, egy finom étel. Az élet szép pillanatainak a megéléséhez, átéléséhez tapasztalatokra van szükség, anélkül csak elszaladnak mellettünk a jó dolgok. A tapasztalat pedig a legtöbb esetben valamilyen kisebb-nagyobb mértékben fájdalmas tanulási folyamat eredménye.
Szigeti Kata
Forrás: Csodák szigete
Kép: www.koviszabolcs.hu



