
Miklós üzemmérnök volt a Ganz gyárban. Néhány évvel korábban marhagulyásból, villanyszerelő lett. Az ő munkásládáit cipelgette egy harmincas segédmunkás, és biztatta, hogy bármit is ajánlanak fel neki a munkahelyén, azt tanulja meg. Egyszer azt kérdezték tőle, akar-e mérnök lenni 6 elemivel, ő pedig azt válaszolta, miért ne. Akart. Aztán mozi- színház hangverseny-jegyet hozott a szervező, így azokat is megvette.
Csak az volt a probléma, hogy egykori mennyasszonya vidéken maradt, őt nem vihette színházba. A szerszámosládát cipelő segédmunkást kérdezte meg, hogyan oldhatná meg a kérdést.
- Kérdezd meg a lányaimat, akarnak-e veled menni.
- Hány évesek a lányai - csillant fel az öröm Miklós szemében.
- Egyik kilenc, a másik tíz – a válasz lelohasztotta Miklós reményeit.
- És elengedi velem moziba?
- Mért ne engedném? Egyik zongorázni tanul, a másik balettozik – a segédmunkás a háború előtt közgazdász volt. – Akár mindkettőt elviheted, csak pénzt ne kérj tőlem, mert nekem az nincs.
A zongorázós tízéves kislány tehát végignézte a világ legszebb operafilmjeit Tito Gobbi főszereplésével. A kislány 50 év múlva is végigénekelte a legtöbb áriát, A legnagyobb élmény azonban számára egy hasonlókorú kisfiú, Roberto Benzi karmester gyermekkorának története volt: Az első hangverseny.
Az első hangverseny
Egy szegény kis csavargó olasz kisfiú édesanyjával él, (talán 10 éves lehetett a filmen) megbarátkozik egy magányos, kiöregedett karmesterrel, aki megtanítja zenélni. A gyerek hihetetlenül tehetséges, a zenekarban rámutat arra a tagra, aki egy hangot téveszt. A tanár megengedi, hogy kisebb darabokat ő vezényeljen.
A karmester megbetegszik, ágyban fekve rádióból hallgatja az előadást, amikor bemondják, hogy Liszt: Les Preludes című darabja következik. A kisgyerek a hatvan tagú zenekart feltöltötte százhúszra, és ezzel a szimfonikus költeménnyel lepi meg beteg tanárát. A karmester és a nézők telesírják zsebkendőjüket, olyan lélekbe markoló ez a hosszú jelenet vágásokkal: az öreg ágya és a színpad között.

A kislány se érthette még a mondanivalót, bizonyára Miklós sem, de a lágyan hullámzó zene, majd az ágyúdübörgésszerű nagycintányér játéka örökre bennük maradt. Persze később is sokat hallgatták, tíz év múlva pedig már lemezt is tudtak venni – elsőként a Les Preludes-t.
Liszt Ferenc maga mondta el, hogy az „Előjátékok” Les Preludes, az élet előjátékai a halál előtt. Tudjuk, hogy egyszer a halál bekövetkezik. De addig játszunk. Ha depresszióba esünk néha a halál előszelétől, elég egy katonai riadó, s a férfiember elfelejti búját-baját, indul a harcmezőre, az erőpróba és lelki nemesség színterére.
Liszt Ferenc jövőre 200 éves lesz
A zenei világ Liszt Ferenc születésnapjára készül. Oly korban élt ő a Földön, amikor a művészek alakíthatták a világot. Berlioz és Chopin voltak a barátai, részt vettek egymás hangversenyein, hiszen Párizs akkoriban a zenei világ központja volt. Találkozott Lamartine-nel, Victor Hugóval, Heinével. Személyesen hallhatta Paganini hegedűjátékát, melyből ösztönzést nyert, hogy zongorajátékát bravúrosra emelje. Paganini Campanelláját is átírta zongorára.
Az 1838-as dunai árvíz idején hangversenyeket adott a magyar árvízkárosultak megsegítésére. Magyarnak vallotta magát, bár nem sokat beszélt magyar nyelven.
Liszt sokoldalú egyénisége hatással volt mind a kortársakra, mind pedig az utókorra. Roberto Benzi nem véletlenül választotta tízéves gyerekként a Les Preludes-t, s a tízéves kislány lelkében is örökké élni fog a dallam, talán még az életén túl is.
Dobosy Ildikó
Képek:
piqs.de: Kahless the unforgettable - Eine kleine Tagmusikerin II
piqs.de: Kahless the unforgettable - Darf ich bitten...



