Ilyen képeket bárki képes készíteni, talán épp ebben van az erényük. Minden tiszteletem azoké az elhivatott profiké, akik hetekig is képesek a jól álcázott les-sátorban hangtalanul rejtőzni, ujjukkal az exponálógombon, hogy elcsípjék a halra lecsapó kócsagot vagy a zebrára vadászó oroszlánt.
Ezek a képek nem ilyenek.

A „természet” nem csak a drámai pillanatokban, a szavannán, egzotikus tájakon mutatja meg arcát, hanem itt, karnyújtásnyira is. Ezek a képek mind Magyarország tájain készültek, igazi „NA-TÚRÁK”, kirándulások alkalmával, egy igen egyszerű fényképezőgéppel – tehát bárki számára elérhető módon. Éppen a kiránduló társak mondták: „de jól sikerültek, meg kéne mutatni másoknak is” – ez volt a kiinduló ötlete ennek a kiállításnak, és nem kellett soká várni, hogy adott legyen a kiállítás helyszíne, módja is. Köszönet illeti ezért Farkas Erzsit!
Valamirevaló természetfotós nem bántja a természetet: nem töri le a virágot, hogy áttegye egy kedvezőbb megvilágítású háttérbe, de még digitálisan se manipulálja a fotót. Ezek a képek is így születtek: csak az van rajtuk, ami a valóságban is éppen úgy volt. Ez a szépség megragadásának erőszakmentes, az életet kímélő módja… „ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomaidat, ne vigyél el innen semmit, csak a fényképeidet”.


Hogy kerülnek a képbe a nemezékszerek?
Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik e két téma össze: természetfotók és nemezékszerek?
Nos: az itt bemutatott ékszerek formavilágát a természet ihlette. A virágok, levelek, ágak színei, formavilága jelenik meg bennük.
Alapanyaguk, a nemez, vagyis a tömörített birkagyapjú, természetes anyag, aminek beszerzéséhez nem kell pusztítani, fájdalmat okozni az állatnak. Így ez teljesen megfelel az erőszakmentesség eszményének, ami a fényképeken is mutatkozik. A gyapjú mellett felhasznált számtalan különféle alapanyag legtöbbször különféle maradékok kreatív újrahasznosítását mutatja be. Néhány gomb, fémlemez-darabka, gyöngy csodákra képes. Nem is beszélve a turmixgépben bedarált éves munkatervről, ami papírmaséként születik újjá. Minden jó valamire… bármiből lehet az ihlet forrása.
A gyapjú érintése puha, meleg, természetes – a belőle készített szokatlan ékszerek pedig egyediek és megismételhetetlenek. Nemezgyapjúból nem lehet finom, filigrán, apró dolgokat készíteni, ebben pont ellentéte a másik „szőrékszer-művészetnek”, a lószőrből font miniatűr műalkotásoknak. Ezek nagyok, színesek, magukra vonják a figyelmet – és meglepő módon sikerük van, mint látványos divatkiegészítőknek. A kortárs divat is kedveli a nagy, szokatlanul kombinált, feltűnő ékszereket – de egy lepkénél díszesebben öltözni amúgy sem lehetséges…



Halász Alexandra egyedi, látványos és inspiráló nemezékszereiből most először látható kiállítás a XVIII. kerületi Polgármesteri Hivatal (Budapest, Üllői út 400) aulájában 2010. október 5. és október 15. között. Az október 5-én, kedden 18 órakor kezdődő ünnepélyes megnyitóra mindenkit szeretettel várunk!
Halász Alexandra



