A nyár utolsó zenei fesztiválja ezúttal is tele határtalan jókedvvel, pozitív energiákkal pörgött. Mintha csak akkor kezdődött volna a forró évszak. A hangulat egyedülálló, a szürke hétköznapok távolinak tűnnek, a megoldandó problémák sem zavarnak bennünket néhány napig.

Biztonsági szelep
Miről is szól egy ilyen fesztivál?
A zene élvezete mellett arról is, hogy ilyenkor egy teljesen más világ keletkezik, az értékrend is átalakul kissé. Nem új keletű dolog ez. Már évszázadokkal ezelőtt is léteztek a karneválok, ahol egy időre senki nem állt a társadalmi ranglétra semelyik fokán, mindenki egyenlővé vált a karnevál idejére. A hétköznapokban megkövetelt normák szertefoszlottak. Az egyetemes szabadság utópiáját élhetik meg a résztvevők. Társadalomkutatók biztonsági szelepnek tekintik az ilyen ünnepeket. A felgyülemlett feszültségek levezetése az elfogadott normák ideiglenes felfüggesztésével lehetővé teszik a társadalmi kötöttségek hétköznapi elfogadását.

A SZIN rövid története
A jelenlegi helyszín 8 éve az új-szegedi oldalon fekvő Partfürdő. A medencékben lehet lubickolni, éjjel is. Ezt megelőzően a Tisza másik partján zajlottak az események. Az első – még karneválnak nevezett - esemény 1968-ban a városháza előtt felállított színpadon került megrendezésre. A karneváli menet végigvonult az egész városon. A 80-as évek elejétől a szegedi klubok is részt vettek a rendezvényeken. Később már három helyszínen szólaltak meg a bandák.

Szerelmesek a fesztiválon - (képünk csak illusztráció)

Ilyenkor kaptak fellépési lehetőséget az állami támogatásból kiszorított zenekarok. A rendszerváltáskor a helyi focipályára helyezték a rendezvényt, de a helyi Rock Club a vezető szavaival élve „őrizte a lángot”. (Volt szerencsém találkozni vele a nulladik napon. Régi ismerősökként sok mindenről szót ejtettünk, és – többek között – egyetértettünk abban, hogy a mai szülők generációjának is el kellene jönnie a SZIN-re, ahhoz, hogy egy hullámhosszon legyenek a gyerekeikkel. Örömmel tapasztaltam, hogy a negyvenes korosztály is képviselte magát, igaz sokkal csekélyebb számban, mint a tizen-, huszonéves generáció.) A nyolcvanas évekhez visszakanyarodva: akkor még nem álltak sátrak, a más városokból érkezők a part menti fák és bokrok alatt, között, mellett aludtak. Ilyenkor nem kicsit változott a városkép.

Újdonságok 2010-ben
Már nem csak a sört mérik visszaváltható, műanyag pohárban. A rutinosabbak beszereznek egy műanyag karikát, amibe a műanyag korsó helyezhető. Hatalmas piros pont a szervezőknek.

Silent Disco – először a SZIN-en. Pár másodpercbe telik, míg megtalálom a fejhallgató bal oldalán a hangerő, majd a jobb oldalán a csatornaváltó gombot. Azért az egész nem is annyira silent (halk), mert az emelkedett (tudat-lélek-miegymás) állapotban lévők hangosan éneklik, némelyek üvöltik a zenét, amit hallanak… és ugyebár nem egy csatorna van. Viszont beszélgetni lehet közben. Máskor is szívesen kipróbálnám.

Az eső sem mossa el az utolsó napot
Igaz, nem volt égszakadás-földindulás, csak végig szemerkélt az eső, de a lelkes fesztiválozókat egy fikarcnyit sem tartotta vissza a szabadtéri koncertek végigállásáról. Csak egy-két ernyő és esőkabát bukkant fel itt-ott, a többség észre sem vette. Hát… van olyan állapot, mikor mindig süt a nap… és ugyebár Szeged a napfény városa.
A fesztivál végeztével kissé sötétbe borult. Egy évig őrizhetjük a lángot, és akkor, 2011-ben, ismét találkozunk!

Dékány Márta

(Fotó: piqs.de - Patrick: punks in love)

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.