A forradalom férfias dolog. A háború szintén. A politikai konspiráció és a pletyka pedig a női forradalom. A tiszta forradalmak, - mint Március 15. -tipikusan férfi princípiumhoz tartozó, az ősi, férfias archetípushoz tartozó események.

A forradalmak asztrológiai, pszichológiai jelentése nem más, mint a férfivilág térhódítása, a férfiak sajátos szabadságértelmezése. Vágy egy olyan új rendre, egy olyan új szabadságra, melyben csak a forradalmárok válnak szabaddá, akik ellen a forradalom irányul, szabadságukban korlátozottá válnak, tehát nem beszélhetünk valódi szabadságról.

Férfikép és asztrológia
Mindegyik férfias forradalomban van "népvezér", vagyis "Nap" , követők, vagyis "holdudvar" ami a tömegeket, és a változó világot képviseli és persze és művészek, akik az eszmeiséget jelentik, vagyis Vénusz szépségét és a Neptun költői végzetességét és képzelőerejét hordozzák. A Mars a férfias kis háborúk bolygója. A világháborúkért már a Plútó felelős. Ez ugyanis nagy dolgokat, sok embert érint. A forradalom hirtelen tör ki és ezért többnyire az Uránusz bolygó uralja. Ez a bolygó hozza ugyanis a hirtelen, azonnali és kiszámíthatatlan eseményeket. A Jupiter a törvények és a jog, jogalkotás képviselője. A Szaturnusz az elzárt intézetek, börtönök kórházak, bankok, a Parlament képviselője.

A forradalmi szabadság csak eszme, nem valós vágy
Nem beszélhetünk szabadságról, mivel a forradalmat március 15-ét, véres háború, megtorlás követi. Erősen nacionalista népvezérek saját nemzeti (és persze nemi) identitásától túlfűtve, a kompromisszumra, az okos paktumokra képtelenül szólítják fegyverbe a népet. A fegyver, a katonaság olyan erős kötelék, ami homlokegyenest ellenkezik a szabadsággal, vagyis azzal az eszménnyel, amit a forradalom a lobogójára tűzött. Miért egyértelmű, hogy a nacionalista nemzeti identitás saját nemi identitásuk túlhangsúlyozása is egyben? Vajon egészséges férfiak fejében megfogan-e olyan ötlet a szabadság jegyében, hogy egy sajátos etnikum - a cigányság - minden férfi tagját meg kell fosztani nemiségétől?

A férfi viselkedése és a forradalom
Már az óvodás kisfiúkra jellemző, hogy kevésbé alkalmazkodóak, nehezebben befolyásolhatóak, hamarabb leválnak édesanyjukról, mint a lányok. Önállóbbak, saját csoportjukat többre tartják, szolidárisabbak egymással, összetartóbbak, tevékenységükben több a férfias elem, versengés, a testi erő kimutatása, próbára tétele. Ezt a viselkedésmintát a nevelés során tovább szocializálják bennük, így kialakul a férficsoportokra jellemző, érzéseket kevésbé kimutató, szolidális csoportszellem, mely fiatalos lendületében megválthatja, kifordíthatja sarkából a világot.

A női identitás és a férfiak forradalma
Az aphroditéi aspektus a női entitás jeles értékeit képviseli: az erószt, a szerelmet, az érzelmek áradását, a kreativitást. A szerelem istennője harmóniát hoz, és a jól megélt, kölcsönös testi-lelki szerelem békét és egyensúlyt teremt a lélekben. Az őstípus: Aphrodité, a görög istennő. Lényétől távol áll a forrongás, forrása inkább érzéki, befogadó, elfogadó, míg a férfias forradalom elutasító.

Az istennő férje Hephaistos, a kovács, a csúf, de gazdag férfi. Nyomorék volt mikor megszületett és anyja - Héra - csalódottságában ledobta az égből Aphrodité tehát mégsem független a szerelemben és nem a maga törvényei szerint választ?
A kezdetnél, mint szinte minden női sorsban, úgy az istennő sorsában is benne van a női kiszolgáltatottság eleme. Homérosz nem ismeri el ezt a köteléket, nem vesz róla tudomást. Pedig ez a házasság létezik, a mítoszok tudnak róla, és a mítosz, a maga mögöttes tartalmával jóval többet árul el a dolgok lényegéről, mint a mégoly nagyszerű homéroszi költemény.

Mi itt az igazság?
Az Olümposz istenei fizetésképp adták Aphroditét a kovácsnak. Tehát az indulásnál még korlátozott Aphrodité függetlensége. A nő tehát azóta - többé kevésbé - kiszolgáltatottja a férfiúi eszményeknek.

Miért fogadja el a nő a férfiak forradalmát?
A női lélek jellegéből adódóan befogadó, elfogadó. Megérti a férfi forradalmát, anélkül, hogy lelkileg azonosulna azzal, így hagyja a férfit kibontakozni, de forradalmában nem vesz aktív részt. A háttérben marad és teszi a dolgát. Zászlót hímez, vagy éppen tépést csinál a sebesülteknek. Azonosul a forrongó, "lázban égő" férfival, de a nem a forradalmi lángolással, hanem a szerelmi tűzzel azonosítja az érzést. Így magasztosulhat hőssé például egy markotányos nő a forradalmi helyzetben.

Március 15. Tehát a Halak csillagképének uralma alatt álló forradalom volt. A világ azóta megváltozott. Átléptünk a Vízöntő korába, mely az információ, a gördülékeny adatáramlás és a kompromisszumkészség kora. Hogy ünneplünk ma? Milyen szimbólumokat tisztelünk? Milyen versekkel azonosulunk? Érdemes elgondolkodnunk ezeken, hogy az események és azok üzenetei méltó helyet kapjanak mai világképünkben.

Tóth József és Tóth Zsuzsa

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.