A forradalmak asztrológiai, pszichológiai jelentése nem más, mint a férfivilág térhódítása, a férfiak sajátos szabadságértelmezése. Vágy egy olyan új rendre, egy olyan új szabadságra, melyben csak a forradalmárok válnak szabaddá, akik ellen a forradalom irányul, szabadságukban korlátozottá válnak, tehát nem beszélhetünk valódi szabadságról.
Férfikép és asztrológia
Mindegyik férfias forradalomban van "népvezér", vagyis "Nap" , követők, vagyis "holdudvar" ami a tömegeket, és a változó világot képviseli és persze és művészek, akik az eszmeiséget jelentik, vagyis Vénusz szépségét és a Neptun költői végzetességét és képzelőerejét hordozzák. A Mars a férfias kis háborúk bolygója. A világháborúkért már a Plútó felelős. Ez ugyanis nagy dolgokat, sok embert érint. A forradalom hirtelen tör ki és ezért többnyire az Uránusz bolygó uralja. Ez a bolygó hozza ugyanis a hirtelen, azonnali és kiszámíthatatlan eseményeket. A Jupiter a törvények és a jog, jogalkotás képviselője. A Szaturnusz az elzárt intézetek, börtönök kórházak, bankok, a Parlament képviselője.
A forradalmi szabadság csak eszme, nem valós vágy
Nem beszélhetünk szabadságról, mivel a forradalmat március 15-ét, véres háború, megtorlás követi. Erősen nacionalista népvezérek saját nemzeti (és persze nemi) identitásától túlfűtve, a kompromisszumra, az okos paktumokra képtelenül szólítják fegyverbe a népet. A fegyver, a katonaság olyan erős kötelék, ami homlokegyenest ellenkezik a szabadsággal, vagyis azzal az eszménnyel, amit a forradalom a lobogójára tűzött. Miért egyértelmű, hogy a nacionalista nemzeti identitás saját nemi identitásuk túlhangsúlyozása is egyben? Vajon egészséges férfiak fejében megfogan-e olyan ötlet a szabadság jegyében, hogy egy sajátos etnikum - a cigányság - minden férfi tagját meg kell fosztani nemiségétől?
A férfi viselkedése és a forradalom
Már az óvodás kisfiúkra jellemző, hogy kevésbé alkalmazkodóak, nehezebben befolyásolhatóak, hamarabb leválnak édesanyjukról, mint a lányok. Önállóbbak, saját csoportjukat többre tartják, szolidárisabbak egymással, összetartóbbak, tevékenységükben több a férfias elem, versengés, a testi erő kimutatása, próbára tétele. Ezt a viselkedésmintát a nevelés során tovább szocializálják bennük, így kialakul a férficsoportokra jellemző, érzéseket kevésbé kimutató, szolidális csoportszellem, mely fiatalos lendületében megválthatja, kifordíthatja sarkából a világot.

A női identitás és a férfiak forradalma
Az aphroditéi aspektus a női entitás jeles értékeit képviseli: az erószt, a szerelmet, az érzelmek áradását, a kreativitást. A szerelem istennője harmóniát hoz, és a jól megélt, kölcsönös testi-lelki szerelem békét és egyensúlyt teremt a lélekben. Az őstípus: Aphrodité, a görög istennő. Lényétől távol áll a forrongás, forrása inkább érzéki, befogadó, elfogadó, míg a férfias forradalom elutasító.
Az istennő férje Hephaistos, a kovács, a csúf, de gazdag férfi. Nyomorék volt mikor megszületett és anyja - Héra - csalódottságában ledobta az égből Aphrodité tehát mégsem független a szerelemben és nem a maga törvényei szerint választ?
A kezdetnél, mint szinte minden női sorsban, úgy az istennő sorsában is benne van a női kiszolgáltatottság eleme. Homérosz nem ismeri el ezt a köteléket, nem vesz róla tudomást. Pedig ez a házasság létezik, a mítoszok tudnak róla, és a mítosz, a maga mögöttes tartalmával jóval többet árul el a dolgok lényegéről, mint a mégoly nagyszerű homéroszi költemény.
Mi itt az igazság?
Az Olümposz istenei fizetésképp adták Aphroditét a kovácsnak. Tehát az indulásnál még korlátozott Aphrodité függetlensége. A nő tehát azóta - többé kevésbé - kiszolgáltatottja a férfiúi eszményeknek.
Miért fogadja el a nő a férfiak forradalmát?
A női lélek jellegéből adódóan befogadó, elfogadó. Megérti a férfi forradalmát, anélkül, hogy lelkileg azonosulna azzal, így hagyja a férfit kibontakozni, de forradalmában nem vesz aktív részt. A háttérben marad és teszi a dolgát. Zászlót hímez, vagy éppen tépést csinál a sebesülteknek. Azonosul a forrongó, "lázban égő" férfival, de a nem a forradalmi lángolással, hanem a szerelmi tűzzel azonosítja az érzést. Így magasztosulhat hőssé például egy markotányos nő a forradalmi helyzetben.
Március 15. Tehát a Halak csillagképének uralma alatt álló forradalom volt. A világ azóta megváltozott. Átléptünk a Vízöntő korába, mely az információ, a gördülékeny adatáramlás és a kompromisszumkészség kora. Hogy ünneplünk ma? Milyen szimbólumokat tisztelünk? Milyen versekkel azonosulunk? Érdemes elgondolkodnunk ezeken, hogy az események és azok üzenetei méltó helyet kapjanak mai világképünkben.
Tóth József és Tóth Zsuzsa



