Ezt tanulta a gyermek, ilyen példát látott, s állandó bátorítást kapott, hogy terveit megvalósítsa. „Ne hidd, hogy kicsi vagy, képes vagy hatni az egész zsidó népre.”
Hét gyermekkel
A nagyobb gyerekek most ott ülnek a vacsora asztal körül, a kisebbek az előtérben, a folyosókon játszanak, fogadják a vendégeket. Tizenhat évvel a rebbe halála után megemlékező vacsorán mesélte el Baruch Oberlander Pestre költözésük történetét. Láttuk a rebbét videon beszélni (magyar nyelvre fordítva a beszédet), s a tanítvány emlékeiből egy mindörökké élő személy jelent meg előttünk.

A távoli New Yorkban hosszú sorokban várakoztak a tanácsot, áldást kérők előtte, és ő nem fáradt el. Először egy-két éjszakát szánt a beszélgetésekre, majd a levelekre válaszolt, végül a vasárnapokat jelölte ki, hogy aki kopogtat, bebocsátást nyerjen.
- Hogy lehet, hogy nem fáradsz el ennyi látogatótól? Nem akarsz pihenni? Nem lenne jobb, ha csak a legfontosabb dolgokkal foglalkoznál? – kérdezte a tanítványa.
- Az az ember, aki gyémántokat számol, nem fárad el. Minden ember, aki hozzám fordul, egy gyémánt. Nem nagyobb vagy kisebb egyiknek az ügye a másikénál.
Amióta a rebbe elment, még inkább itt van a világon munkáinak eredményében. Baruch is hozzá fordult tizenhat évvel ezelőtt még mint legényember, hogy leendő feleségével Budapesten rakjon fészket. A fészekrakásnak egyik feltétele volt, hogy legyen a városban mikve, azaz rituális fürdő. Elküldtek hát két mikve-szakembert, hogy azok felderítsék a budapesti helyzetet egy kommunista országban 89-ben. Van-e tiszta esővíz a fürdőben, ahogyan az a havi megtisztuláshoz és a bőséges gyermekáldáshoz kell.
A szülők Budapesten
Nehéz volt a szülőknek elmondani, hogy fiuk a világ másik végébe akar menni tanítónak. Leendő unokáikat ezután már csak ritkán láthatják, Baruch szülei el-ellátogattak Magyarországra felkeresték Pápán őseik sírhelyét. S micsoda véletlen! Éppen Budapesten találkoztak azokkal a mikve-szakértőkkel, akik az új rabbi feleségének mikvét kerestek.

Ámde ki lesz az új rabbi?
Előkerültek a fényképek, és a szülők felismerték gyermeküket, aki ugyan célozgatott már a budapesti útra, de biztosat még nem mondott. Az apa ránézett a feleségére, s máris tudta, mit kell keresnie Budapesten: lakást és bútort az új családnak, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, amiként meg van írva.
Mire Batseva és Baruch megkapták az engedélyeket tanítójuktól, szüleiktől és a befogadó államtól, már a közösség-építésen gondolkodtak. A lubavicsi rebbe szellemében fogadták a tanácsot kérőket, építették fel saját családjukat, s a családhoz tartozó közelebbi közösséget az egész világból hozzájuk betérőkkel.
Dobosy Ildikó



