Ezzel kapcsolatban 2000 éves forrásra hivatkozik, melyben rólunk, a Kárpát-medencében élő népcsoportról beszélnek, s arról, hogy mindenképpen közünk van az új kőkor kultúraalkotó nagy műveltségű népeihez, de ugye ma ezt nem ildomos feszegetni, hiszen ma nem olyan a világ, hogy egy egészséges nemzettudatunk lehetne. Ma az elnyomó nemzetek a menők, akik kezéhez vér tapadt, akik leigáztak, kiirtottak embermilliókat. Rájuk nézünk fel, övék a hatalom.Ismeretes az a szabály, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. A mi múltunkat már a Habsburg birodalom idején megszabták, hogy olyanná kell tenni, hogy arra ne lehessünk büszkék. A mai napig azt tanítják az iskolában, hogy zuzmóevő kis nullák voltunk Lappföldön. Az évezredek óta élő, hősiességünkről, vitézségünkről szóló, vérünkben izzó regéink mondáink? Ó, azok csak mesék! Kitaláció mind – oktatják nagyra becsült oktatóink. Letagadni persze ők se tudják, hiszen világszerte bukkantak már elő ezeket alátámasztó, sőt, bizonyító leletek, írásos emlékek, de elmismásolják, megsemmisítik múltunkat. Ez remekül jött a kommunizmus idején is, amikor ugyancsak leigázva, mások hatalmában éltünk, sőt, ez jó lehet ma is, mikor a nemzetállamok felszámolása a cél.
Ha öntudata van egy népnek, akkor nem történhet meg az, ami ma történik, hogy a lábunk alól húzzák ki a földet, sőt, “mi” még segítünk is nekik. A Kárpát-medence egy földi paradicsom. Nem véletlenül darabolták szét. A történelem átment rajtunk, mi pedig csak lestünk ki a fejünkből. Közismert tény, hogy hány és hány tudódunk volt és van, akik a világ egészéhez járultak hozzá, mégse tudunk rájuk nyíltan büszkék lenni, sokukat itthon el se ismerték, sőt még többüket külföldiek ellehetetlenítettek, találmányaikat megsemmisítették. Ebben a helyzetben nem számíthat nagy elismerésre egy olyan könyv, ami arról szól, hogy igenis van mire büszkének lennünk, van miért felemelnünk a fejünket.
És fontos megemlítenünk, a könyvekben foglaltak nem csupán az írónő gondolatai, véleménye a világ kontra kis hazánk Dávid és Góliát-létéről! Mindkét kötetben végén terjedelmes hivatkozás található, mindazon világszerte elismert fórumokra, ahonnan Bunyevácz Zsuzsa idéz. Gyógyszerészként végzett, majd szerzett doktori fokozatot – természetesen olvashatunk napjaink gyógyszerészeti anomáliáiról is -, érdeklődése eztán fordult az újságírás, írás felé fordult. A korai civilizációk kialakulásáról számos cikke jelent meg.
Mivel nem tudunk a magyarokon, illetve őseinken, ragozó nyelvű rokonainkon kívül másokat felmutatni a nagyvilágban, akik eredete a vízözön előtti időkre nyúlna vissza, e gondolatmenet folytatásaként új könyvében is az ókortól napjainkig végigvezeti népünk sorsát, de nem csak ezt, hanem földünk társadalmainak fejlődését, a pénz szerepét, minthogy ma már elüzletiesedett az egész világ.
Ma már a GDP alapján ítélnek meg minket, s ma a világ három leggazdagabb ember együttes vagyona nagyobb, mint a legszegényebb fejlődő országok hatszázmillió lakosának éves jövedelme...., s még sorolhatnánk. Van-e kiút ebből a lélekvesztőből? Ezt és sok más olyan kérdést, amire nem is gondoltunk, mégis mindannyiunkat érint, felvet Bunyevácz Zsuzsa új könyve. Többezer óra utánajárás és utána-olvasás árán elénk tárja a titkokat, amikről eddig másként tudtunk, de legfőképp egy rálátást ad múltunkra, jelenünkre és jövőnkre is.
Szöveg: ZKZ



