A titokzatos tibet titkai.:A Pancsen Láma Tibet létszámban és befolyásban legnagyobb, a vallásreformátor Congkhapa által a XV. század legelején megalapított Geluk (erényes) rend, és így az egész ország második legmagasabb egyházi méltósága, személyében Amitábha (tib. Öpame), az örök élet Buddhájának testelöltése.

A Pancsen Láma Tibet létszámban és befolyásban legnagyobb, a vallásreformátor Congkhapa által a XV. század legelején megalapított Geluk (erényes) rend, és így az egész ország második legmagasabb egyházi méltósága, személyében Amitábha (tib. Öpame), az örök élet Buddhájának testelöltése. Rangja szigorúan vallási jellegű, de az évszázadok folyamán számtalanszor vált a politikai intrikák és cselszövések eszközévé, céltáblájává és a legtöbb esetben áldozatává is.

A Pancsen Láma Tibet szellemének egyik legpatinánsabb kolostorának, a Sigace mellett található Tasilhunponak apátja. A kolostort 1447-ben alapította Congkhapa egyik legkiemelkedőbb tanítványa - és állitólagos unokaöccse - Gedün Drup, aki később az első Dalai Lámaként vált ismertté. A kolostor alapítását, helyének kiválasztását s még a nevét is -amely "Áldáshalmot" jelent - csodálatos események és jelenések mutatták meg Gedün Drupnak.


Egyik álmában 11 lengedező zászlót látott az új kolostor udvarán, és ennek alapján jövendölte meg, hogy a kolostor "nagy lámái" tizenegy nemzedéken át fogják követni egymást... A Tasilhunpo a Geluk rend negyedik legnagyobb kolostora lett, az 1959-es felkelés előtt négyezer szerzetes lakta, a kisebb-nagyobb szentélyek és kápolnák száma elérte az ötvenet, és az évszázadok folyamán az igen magas szintű szellemi képzés által vált megbecsülés tárgyává a kolostor maga, és az onnan kikerült lámák és szerzetesek is. A kolostor apátját jelző Pancsen titulust az V. Dalai Láma, Navang Lobszang Gyaco adományozta Tasilhunpo első emberének. A szó "pancsen", a szanszkrit "pandita" (tudós) és a tibeti "csenpo" (nagy) szavak kezdőszótagjainak összetétele.

Az 1570-ben született Lobszang Csötyi Gyalcen 30 évesen foglalta el posztját a kolostor élén. Figyelemmel kísérte az 1617-ben született Dalai Láma neveltetését, a Nagy Ötödik ( Dalai Láma) mesterének és szellemi atyjának tekintette az idős apátot, és eme kapcsolat alapján ruházta föl a Pancsen cím viselésével, ami elsősorban a Dalai és Pancsen Lámák közt fennálló szellemi atya-fiú kötelékét hivatott jelezni.

A Csötyi Gyalcent illető titulust első három inkarnációjára, Tasilhunpo őt megelőző apátjaira is posztumusz kiterjesztették, így lett az első Pancsen Láma Khedrupdzse (1358-1438), aki Gedün Dnrphoz hasonlóan, Congkhapa egyik közvetlen és kiemelkedő tanítványa volt. Mikor 1665-ben Lobszang Csötyi Gyalcen meghalt, a Dalai Láma személyesen kerestette meg és ismerte el a reinkarnációját, és a gyakorlat és a jog, hogy a Dalai és Pancsen lámák kölcsönösen ismerik el egymást, mind a mai napig megmaradt, kivéve amikor a történelem másképp rendelkezett.

A Nagy Ötödik ( Dalai Láma ) egy bon-hívő családban született fiút iktatott be ötödik Pancsen Lámaként, és a Lobszang Jese nevet adta neki. Ő lett az első Pancsen Rinpocse akinek - akarata ellenére - szerepet osztottak a politikai élet színpadán. 1697¬ben szentelte fel Cangjang Gyacót, a nem éppen erélyes uralkodóként számon tartott hatodik Dalai Lámát, aki mindössze 23 évet élt, halálával igen komoly politikai káoszt hagyva maya mögött. Az országot megszálló mongol Lobszang kán saját fiát ülteti a Dalai Láma trónszékébe, de Lobszang Jese - akárcsak az egész nép - nem ismeri el a trónbitorlót. S bár a valódi inkarnációt hamarosan megtalálják, egy jó évtized telik el míg a zavaros politikai helyzet letisztulása után 1720-ban Lobszang Jese trónra emeli a hetedik Dalai Lámát.

A következő években Kelszang Gyaco tanulmányainak irányításával foglalatoskodik, de eközben az országban belviszály dúl, a Dalai Láma szinte még gyerek, így a kínai seregek Lhaszáig nyomulnak. Megkezdődik a politikai tisztogatás, és a császár két képviselőt, ambánt nevez ki, akik a katonai jelenléttel megerősítve, a tibeti belügyek irányítói lesznek. Ez az az alkalom amikor a kínaiak először próbálják a két legfőbb méltóságot egymás ellen fordítani. Céljuk a két vezető szembeállításával az ország lakosságát megosztani, és az így kialakult belviszály közepette a kormányzást az ambánokon keresztül a kezükben tartani.

Az alap amire építenek évszázados. Az országi központi része, amely Tibet összterületéhez képest kicsiny de a termékeny folyóvölgyek következtében igen nagy lélekszámú, két fő tartományra oszlik. Az egyik Ü (ami közepet, középsőt jelent) amelynek központja Lhasza és a másik Cang, legnagyobb városa Sigace. A két tartomány királyai és nemesi házai már a geluk rend megalakulása elölti időkben is viszályban álltak egymással, amely olykor fegyveres összetűzéshez is vezetett. A Dalai Lámák és elsősorban a Nagy Ötödik ország egyesítő tevékenysége következtében ezek az ellentétek úgy ahogy elsimultak, de most jó alkalmat adtak a kínaiaknak egy új konfliktus felélesztéséhez. Két közigazgatási részre próbálták bontani az országot, és fel is ajánlották a Pancsen Lámának a Cangot is magába foglaló Nyugat-Tibet irányítását. Az idős és bölcs Lobszang Jese visszautasította az ajánlatot, csupán Sigace ami amúgy is az ő hatásköre volt. Az első kínai kísérlet az ország felosztására kudarcba fulladt, de az ambánokon keresztül még mindig a kezükben tartották a belügyek irányítását.

1735-bon új császár kerül a kínai trónra, akinek hat évtizedes uralkodása alatt lényegesen változik Kína pozíciója a tibeti politikai életben. Csien Lung ugyanis igen nagyra becsülte Buddha tanításait, és ez sok alkalommal ki is fejezte. Uralkodása első évében hatalmas pompával fogadta udvarában Lobszang Jesét, majd 45 évvel később annak utódját is. Miután az idős Lobszang Jese visszatért Pekingből, a Dalai Láma hozzáköltözött Tasilhunpóba tanulmányai folytatása védett.

1737-bon Lobszang Jese meghal. Ügyesen húzta ki magát a mongol, majd a kínai befolyás alól, de a legfőbb érdeme talán az volt, hogy sikerült ebben a politikai és vallási értelemben egyaránt széthúzásra hajlamosító időszakban is fenntartani a geluk iskola egységét.
A következő évben megtalálják az új inkarnációt, akit a Dalai Láma Lhaszába hozat, majd felszenteli és a következő években személyesen felügyel a gyermek neveltetésére. Lobszang Dzsecün Palden Jese életének első két évtizede tanulással telik, amire az 1780-ban bekövetkezett halálár már nem igen lesz alkalma.
1762-ban emeli trónra a VIII. Dalai Lámát és veszi kézbe Dzsamphel Gyaco képzését.

Időközben a pekingi császári udvar felújítja Lobszang Jesével az előző Pancsen Lámával kialakult bizalmas viszonyát, aki eme kapcsolat révén igyekszik is a kínaiaknak a tibeti belpolitikába való befolyását némiképpen csökkenteni. Javaslatában a Dalai Láma kiskorúsága idejére egy "szerzetes régenst" neveznek ki vallási teendőinek ellátására, és így sikerül az ambának esetleges befolyását megelőzni.

Haláláig az államigazgatás rendszerének ügyes kormányzója marad, kitűnő politikai érzékkel sikerül a kínai érdekeket a tibeti belügyektől távol tartania, és pekingi kapcsolatainak hálóját oly mesterien szőnie, hogy az ambának befolyása Lhasza és a császári udvar felé egyaránt megszűnik. Palden Jese nem mindennapi politikai stabilizációs kézsége abban is megnyilvánul, hogy az országban elsőként vesz észre és figyelembe egy új külpolitikai tényezőt, az India felöli angol expanziós törekvéseket. A kis himalájai királyság, Bhután új, termékeny földterületek megszerzésének reményében katonai csapatokat küld Bengál keleti térségébe.

Az angolok hamar visszaverik az északi támadókat, és a bhutáni rádzsa, vallási, politikai és etnikai közelségekre hivatkozva segítséget kér a Pancsen Lámától. Palden Jese igen éles elmével ismeri fel a szituáció adta lehetőségeket. 1774 márciusában értékes ajándékok kíséretében levelet küld Warmen Hastingsnak, Bengál kormányzójának, amelyben elítéli a bhutániak durva és erőszakos hadjáratát, és elismeri az angolok katonai győzelmét, de a Tibet és Bhután között fönnálló kapcsolatára hivatkozva kegyelmet kér a kormányzótól a legyőzötteknek. A gesztus egyrészt zseniális politikai húzás, mivel megelőzi az angoloknak egy esetleges Tibet felé irányuló hódító politikáját, amely Bhután megsegítésével nyilvánvalóan fennállt volna, másrészt a kegyelem kéréssel a vallási értéknek maximális szemelölt tartását mutatja fel. Ez a manőver segíti elő a kormányzó személyes megbízottjának Gerorge Boglenak egy éves Tasilhunpói tartózkodását, aki a Pancsen Lámát olyan személynek írja le mint "akiben hiába is keresnénk a legkiesebb hibát". Kapcsolatuk nem ragadt meg a felszínen, hiszen Palden Jese látta, hogy egy Anglia és Európa felé való nyitás elősegíthetné az évszázados és kényszerű kínai függés felszámolását.

A Pancsen Lámának új és erőteljes kapcsolataival nem csak a nemzeti érzületű tibetiek haragját, hanem a császár féltékenységét is sikerült kiváltania. Csien Lung sokadik meghívását 1778-ban végre elfogadta, majd egy év múlva hatalmas kíséretével útnak is indult Peking felé. Útközben Lhaszában a huszonegy éves Dalai Lámának megadja a teljes szerzetesi fogadalmakat és felszenteli. 1780 júniusában találkozik a császárral, majd részt vesz a Csien Lung hetvenedik születésnapjára rendezett ünnepségen. Újabb két hónap telik el amikor Palden Jesén a himlő jeleit fedezik fel. Novemberben meghal, ami után a császár száznapos gyászt rendel el, hamvait egy évvel később helyezik örök nyugalomba Tasilhunpoban. Csupán negyvenkét évet élt, de kiváló politikai érzéke, és az ország és a vallás érdekeit mindig szem előtt tartó őszinte és nyílt ténykedése Tibet történelmének egyik legnagyobb alakjává emelte.

Utódját az 1781-ben született Tampé Nyimát a Dalai Láma egyik unokaöccsének személyében lelték meg. Életének hetvenhárom éve alatt, lényegesen kevesebb világi ténykedést vállalt mint elődei, annak ellenére, hogy az ország megvívott két háborút és Csien Lung halála után a pekingi udvarral kiújult surfódások számos kül-és belviszály forrásaivá váltak. Az idős kínai császár a megelőző Pancsen Lámákhoz hasonlóan Tampé Nyima iránt is igen nagy tiszteletet mutatott és ez az elismerés halála után sem változott meg Peking részéről. Csien Lung egész életében őszinte, komoly pártolója volt Buddha tanításainak, számos templomot és kolostort építtetett, tibeti és mongol szent szövegeket fordíttatott le, mi több, hatvan évi uralkodás után lemondott a trónról és élete hátralevő négy évét meditációs visszavonultságban töltötte el.

Mindezek ellenére a tibetiek nemigen foglalják imába a nevét, ugyanis a nagy császár egy intézkedése, amellyel megpróbálta nevét a buddhizmus számára halála után is emlékezetessé tenni, még ma, kétszáz év múltán is politikai viszály forrása. Csien Lung megelégedve néhány, a reinkarnációs kiválasztódás útján öröklődő egyházi címek terén tapasztalt belpolitikai visszásságot, 1797-ben egy rendeletet hozott, miszerint a jövőben a Dalai és Pancsen Lámák személyét a hagyománnyal ellentétben, sorshúzással döntsék el. Hogy ezt nyomatékosítsa, egy díszes arany urnát ajándékozott a tibeti vallási vezetésnek, amelyben a jelöltek nevét tartalmazó elefántcsont lapocskákat helyezhetik el. A sorshúzásos módszer nem igen váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A következő, a kilencedik Dalai Lámát, Lungtok Gyacót a hagyományoknak megfelelően találják meg, és a Pancsen Láma ismeri el valamint emeli trónra 1808 novemberében.

A tízedik és a tizenegyedik Dalai Lámák esetén ugyan már alkalmazzák az aranyurnát, de mindkétszer a klérus és a Pancsen Láma által már előzőleg jóváhagyott gyermek nevét húzzák ki. Még egy esetben használják az urna módszert, de igen érdekes tény, hogy az így kiválasztott Dalai Lámák - a tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik - az ország feletti valós világi és vallási hatalomra nem tudnak szert tenni, mindhárman életük huszadik éve körül halnak meg.

Az első arany urnával kisorsolt Pancsen Láma - sorban a nyolcadik - Csötyi Dragpa sem sokkal szerencsésebb, huszonhét évesen hal meg hímtőben. Van azonban életének egy igen fontosnak mondható eseménye mégpedig az, hogy a kínai császár és az ambanok ellenére, a sorshúzást kiiktatva ismeri el és emeli trónra 1876-ban a tizenharmadik Dalai Lámát. Sokszor a Nagy Ötödikhez ( Dalai Láma ) hasonlított Thubten Gyaco még csak tizenkét éves, de személyesen irányítja a kilencedik Pancsen Láma keresését. Az 1882-ben született Csötyi Nyima élete a két nagy előd, az ötödik és hatodik Pancsen Lámáéhoz volt hasonló.

Tibet a XIX. század végére az angol, orosz és kínai nagyhatalmi törekvések ütközőpontjává válik. Az ország visszafogott és a világ elől bezárkózott politikáját megelégelve a britek katonai expedíciót szerveznek amely 1904 augusztusában a fővárost is eléri. A Dalai Láma Mongóliába menekül, mire az ambán a Pancsen Lámának ajánlja fel az ország irányítását, de Csötyi Nyima az árulásra való felbujtást válaszra sem méltatja. A felajánlás hat év múlva megismétlődik azzal a különbséggel, hogy most a kínaiak szállják meg Tibetet, és a Dalai Láma Indiába menekül. A Kínában bekövetkezett politikai változások meggyengítik a Tibetben állomásozó kínai csapatokat, melyeket végül 1913-ban a hazaiak ki is űznek az országból.

A hazatérő tizenharmadik Dalai Láma modernizációs törekvéseit a hagyományt kedvelő ország lakossága nem fogadja egyöntetű lelkesedéssel, és az új adótörvények a Cang-i arisztokrácia körében ősi ellentétek újjáéledéséhez vezetnek. Csötyi Nyima látván, hogy az őt körülvevő nemesi klánok személyében évszázados jogaik szimbólumát látják, elkerülendő a nemzet esetleges megosztottságát és a polgár háborít 1933 novemberében elhagyja a Tasilhunpo kolostort. Útját először is Mongólia felé veszi, majd végül Kínában köt ki. A kínai vezetés a Dalai Láma pozíciójának meggyengítésére próbálja meg felhasználni Csötyi Nyimát és megakadályozza hazatérését, valamint a Dalai Lámával való párbeszéd kialakításának lehetőségét. 1933¬-ban jut el hozzá Thubten Gyaco levele, amelyben a tizenharmadik Dalai Láma az ország és a vallás egységének helyreállításának érdekében hazatérésre kérik fel őt. A Dalai Láma még ez év végén meghal. Csötyi Nyima 3 év múlva indul haza önkéntes száműzetéséből, elsődleges célja a tizennegyedik Dalai Láma hiteles személyének felkutatása.
1937 februárjában találkozik a keresőcsoporttal, akik instrukciói révén hamarosan meg is találják a gyermeket. De Csötyi Nyima már sem őt, sem kolostorát nem láthatta meg. A hosszú és fáradtságos úton hunyt el, életének ötvenötödik évében.

A következő - tizedik - Pancsen Láma élete időbeni közelsége ellenére sem nyitott könyv. 51 évének szinte minden percében árgus szemek követik figyelemmel cselekedeteit és szavait, és a róla szóló, többnyire a kommunista cenzúra által kreált hírek mögül csak nehezen bújik elő valós személyiségének portréja, és életének igaz története.
1938. február 3-án született Gönpo Ceten néven egy Amdo tartománybeli falucskában, Karang Bidhóban. Három évvel később ismerték el mint a tizedik Pancsen cím három jelöltjének egyikét. Először a nacionalista Kuomintang kormányzat igyekszik megkaparintani magáénak a gyereket, majd 1949-ben, a határ közelsége miatt, szinte az invázió első napján válik személye a most már népi Kína tulajdonává. November 29-én a pekingi rádió beszámol róla, hogy a Pancsen Láma - habár csak 11 éves -, majdnem hogy "könyörgött" Maónak Tibet felszabadításáért. Nem is olyan meglepő ez, hisz előzőleg már - állítólag - telegramban gratulált a Kínai Népköztársaság megalakításához.

1953-ben a Dalai Láma a hagyományos rituális keretjátékot követően elismeri az új Pancsen Lámát, aki április 38-án meg is érkezik Lhaszába, természetesen a népi Felszabadító Hadsereg kíséretében. Itt találkozik Tenzin Gyacóval, aki a Tenzin Trinle Dzsigme Csötyi Gyalcen nevet adja neki, majd folytatja útját Tasilhunpóba, ahol az elkövetkező időt vallási tanulmányainak szenteli.

1959-es felkelés és a Dalai Láma menekülése után a kínai vezetés számos világi címmel és poszttal ruházza fel Csötyi Gyalcent, de az ifjú - most már nem csak vallási vezető - nem igazán válltja be a hozzá fűzött reményeket. A Pancsen Láma gyermekkori neveltetése ellenére sem áll ki következetesen a népi Kína ügye mellett, sőt számos esetben bírálja a kommunista kormányzatot, a tibeti népet, környezetet és vallást pusztító magatartásáért. Teszi ezt többek között szóban, a Maóval létrejött 1960-as találkozása alkalmával, és írásban, a híres 1965-ben előterjesztett nyolc pontot tartalmazó "70 000 karakteres" petíciójában.

A pekingi vezetés minden vágya, hogy rávegye a Pancsen Lámát, titulálja reakciósnak és árulónak a száműzetésben élő, és munkájának köszönhetően jelentős nemzetközi elismerést szerzett Dalai Lámát. Csötyi Gyalcen ezt több alkalommal visszautasítja, sőt az 1964-es Lhaszai mönlam ünnepség alkalmával, kihasználva a ritka lehetőséget, az összegyűlt tömeget imádságra ösztönzi a Dalai Láma életéért. Pekingi szerint egy nagy szikla gőrdűlt a szocializmus ösvényére Tibetben, és ez a szikla a Pancsen Láma. A "reakciós klikk kígyójának fejét" megfosztják pozíciójától, korlátozzák mozgásszabadságában, majd a következő évben pekingi házi őrizetbe helyezik.
1966-ban, a kulturális forradalom kitörésének idején Kína legszigorúbb börtönébe kerül, s bár két hónap múlva kiengedik, 1968-ban a Vörös Gárdisták újra kezelésbe veszik. A vég nélküli kínzások és a szörnyű bánásmód következtében már a haláláért imádkozik. 1978 februárjában engedik szabadon. (a China Daily 89.01.25-i számában úgy jelenik meg, hogy csupán l év 8 hónapot töltött börtönben, azt is a kulturális forradalom alatt.) 1979-ben Pekingben találkozik a Dalai Láma küldte tényfeltáró delegációval, akik saját szemükkel győződnek meg a börtönévek kínzásai okozta testi jelekről és elváltozásokról.

A következő évben formálisan is rehabilitálja az átmenetileg enyhülő politikai vezetés, visszakapja a Kínai Népi Kongresszus alelnöki posztját. Ebben az időben nyitják meg Tibet határait a külföldiek előtt, amelyet az évtized végén kiújuló zavargások alkalmával újra lezárnak. Csötyi Gyalcen kérvényezi hazautazását, melyet végül is Peking engedélyez. 18 év után látja meg újra Tibet földjét, sőt az elkövetkező években Nepálba, Japánba és Ausztráliába is eljut. De a Pancsen Láma, akinek személye annyi fejtörést okozott a kommunista vezetésnek, úgy tűnik nem tanult a börtönévek politikai átnevelése alatt semmit. Minden alkalmat megragad, hogy Peking tibeti működését bírálhassa, legyen szó politikai, gazdasági, kulturális vagy akár etnikai megközelítésről.

1989. január 9-én haza indult anyakolostorába. A Pancsen Láma úgy tűnik előre látta sorsa beteljesedését. Útközben még egy utolsó kirohanást intéz a kommunista vezetés ellen a Népi Kongresszus nagyülésén, majd sietve folytatja útját Tasilhunpóba. Annyi befolyást azért szerzett az elmúlt évek alatt, hogy a kulturális forradalom okozta károkat sikerüljön helyre állítani a patináns kolostorban. A nagy gyűlés után két nappal 1989 januárjában halt meg, a hivatalos jelentések szerint, szívrohamban.

A Dalai Láma a következő évben kezdi el kerestetni az új, XI. Pancsen Lámát, és a kínaiakkal való súrlódások elkerülésének érdekében, 1991 márciusában a kínai vezetés segítségét kéri. Peking visszautasítja az ajánlatot, saját kereső bizottságot állít fel, és a csoport vezetőjének Tasilhunpo apátját, Csatrel Rinpocsét teszi meg. De a Dalai Láma nem marad tétlen. Különböző vallási és divinációs rituálékat is segítségül hív, s a lehetséges jelöltek száma fokozatosan csökken. 1995 január már biztos az új Pancsen Láma személyében, de az " állami orákulum" javaslatára vár a hivatalos bejelentéssel. A megfelelő időpont május 14. a tibeti naptári év 3. havának l5. napja. A XI. Pancson Láma Gedün Csötyi Nyima, 1989 áprilisában született egy észak tibeti nomád családban. Egy napon a Dalai Láma bejelentésével Csatrel Rinpocse, a kínaiak kereső biztosa szintén ezt a fiút nevezi meg az igazi Pancsen inkarnációnak. Peking azonnal visszautasítja és hamisnak titulálja a Dalai Láma döntését, Csatrel Rimpocsét és a több mint ötven tasilhunpói szerzetest és világi személyt börtönbe zár. Néhány nap múlva Gedün Csötyi Nyima és családja eltűnik falujából.

A kommunista vezetés kizárólagossági jogot formál a Pancsen Láma személyének elismerésére, így hát előveszi Csien Lung császár „torzszülöttjét”, az aranyurnás sorshúzást, és azt a világ számára mint egyetlen törvényes és jogos kiválasztási módszert mutatja be.

1995 decemberében rendezik meg Lhaszában ezt a politikai „lottósorsolást”. A kínai hatóságok magas rangú tibeti vallási vezetőket kényszerítenek a színjátékon való részvételre, mivel így jelenlétükkel elismerik a "valódi" Pancsen Láma személyét. A megszeppent "valódit" Gyancen Norbut, a nevét tartalmazó elefántcsontlap kihúzása után rögtön díszesen felöltöztették, és a hat éves kisfiú azonnal fogadhatta is a pekingii vezetés küldötteinek jókívánságait. Gyancen Norbut 1996 januárjában Csian Cö Min államfő is fogadja, aki előtt ígéretet tesz, hogy híven fogja szolgálni a népi Kína érdekeit. Mint például a Dalai Láma halála esetén a XV. reinkarnáció személyének elismerését...
Gedün Csötyi Nyima és családja 1995 májusi eltűnése óta ismeretlen helyen tartózkodik.

A kínai hatóságok az emberjogi szervezetek és tudósítok érdeklődéseire azt válaszolják: Csöky Nyima jól van, iskolába jár, éli az átlag kínai gyerekek életét és sem ő, sem a szülei nem akar találkozni újságírókkal, mert ez zavarná a nyugodt életüket.

Az írás a Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központjának összeállítása

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.