Miért a férfiak?
Például azért, mert a szociális szerepük szerint az ő dolguk teljesítményt hozni, ez a nyomás pedig annyira erős, a kép, az elvárás maga annyira egyoldalú, hogy férfiakat látunk, akik mondjuk elérve a megfelelő teljesítményt, úgy gondolják, ezen kívül semmi más dolguk nincs az égvilágon: sem mással, sem magukkal szemben. Eszükbe sem jut, vagy ha igen, akkor legfeljebb olyan távolinak tűnik, mint a szférák zenéje, hogy egy emberi kapcsolat nem automatikus valami, energiát, időt kell belefektetni, de még ez sem garancia arra, hogy a kapcsolat működőképessé váljon. Hétköznapjainknak egyharmadát töltjük munkával (elvileg), de van úgy (csak úgy van), hogy még több időt. Az orvosok komoly betegségnek tekintik a munkamániát.
Az úgynevezett "munkaalkoholisták" számára az öröm, a siker egyedüli forrása a munka, ezért - miközben családjuk, társuk (még) van - lelkileg mégis elmagányosodnak. A következmények: alkoholizmus, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések. Attól azért nem kell megijednünk, ha szeretjük a munkánkat, attól még nem válunk munkaalkoholistákká, bizony vannak időszakok, amikor minden normális felnőtt, különösen ma Magyarországon ebbe a gyanúba keveredik. WorkStop!
Figyeljünk arra, hogy egy-egy határidős munkától eltekintve, év legnagyobb részére az legyen a jellemző: meg tudunk állni, akár a munkában is. Ha csak múlnak az évszakok, és nem tudunk másra visszaemlékezni, minthogy az ősszel a fúziós projektet kellett tető alá hozni, akkor lehet, hogy gond van.
Nem mindegy, hogy milyen érzések fűznek saját munkánkhoz, munkahelyünkhöz, mennyire stresszes vagy bizonytalan ez a kötődés.
Nem zilálja-e szét családi és baráti kapcsolatainkat, saját lelkünket?
A munkanélküliség lelkileg megnyomorító hatása abban is megmutatkozik, hogy mintegy megerősítést ad arra a késztetésre, amely végső fázisában munkaalkoholizmusba torkollhat. Ezt a betegséget sajnos a társadalom nemhogy elfogadja, de még értékeli is, pedig a munkamániásoknak az öröm, a siker, egyedüli forrása a munka és lehet, hogy családjuk, társuk van, lelkileg mégis elmagányosodnak.
A következmények pedig alkoholizmus, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések.
Tehát? Bármilyen szokatlan, szoktassuk szánkat ahhoz a helyes, könnyen kimondható szóhoz, amelyet igenis könnyű kimondani, amikor a munka már az erőtartalékainkat kezdi felemészteni. NEM!



